Page 17 - A sírból üdvözöl

De legalább volt ürügye arra, hogy meglátogassa a Charles Streeten lakó
Griffits családot, és ezzel együtt beszéljen Anjával. Ugyanis Mrs. Griffits –
megijedve a kislánya viselkedésétől – nemrég rendelt tőle egy
könyvet (Gyereknevelési tanácsok – Avagy mit tegyünk, ha a gyerekünk
visszahúzódó és zárkózott?), azzal az ürüggyel, hogy ő még mindig nem tudja,
hogyan is kell az internetről rendelni. Naya pedig ezt tartotta a legbénább
hazugságnak, amit valaha hallott, de legalább jól jött neki ez a könyv.
A Charles Street szokás szerint csendes volt. Sehol egy autó, vagy egy
ember, aki esetleg jelezné, hogy egyáltalán él itt még valaki. A kísérteties
csendet egyedül Naya halk cipőkopogása törte meg a felrepedezett aszfalton.
A nő emlékezett rá, hogy mikor a gyilkosság történt, nagy felhajtás volt a
környéken, és az emberek nagy ívben elkerülték London ezt a részét. Már
amennyire csak lehetett. Beleértve persze az itt lakókat is, akik féltek, hogy a
titokzatos kilétű gyilkosok talán őket is megtámadják, és lemészárolják az
egész családot, éppen ezért elköltöztek egy időre. Vagy talán örökre.
A délutáni napsütésben a hatalmas házak árnyékot vetettek az utca
kihalt útjára, és ettől Naya valamiképp úgy érezte, mintha ezek az épületek
valójában élnének, és össze akarnák roppantani őt. Elhaladt egy olyan épület
mellett, amiben már régóta nem laktak, majd egy olyan mellett, aminek az
összes ablaka hiányzott, és az ajtót is ledeszkázták. Mintha az egész Charles
Street kihalt volna a gyilkosság óta.
Griffitsék háza a negyvenhármas számú volt, amelynek az ablakait sötét
függönyökkel takarták el. A falak kopottak voltak, ám ennek ellenére az ablak
alá helyezett virágok eléggé feldobták a régiesnek kinéző ház hangulatát.
Naya nagyot nyelt, ahogy megállt az ajtó előtt. Felemelte a kezét, megfogta a
faragott kopogtatót, és hangosan kopogott, majd várt. A fejében már
összerakta, mit fog mondani Mrs. Griffitsnek.
A kopogtató fölött egy névtábla állt, amibe a családfő nevét vésték, ám
Naya már nem tudta elolvasni, ugyanis kitárult előtte az ajtó, és Mrs. Griffits
jelent meg
– Á, Ms. Narroway! Micsoda meglepetés! – A nő fülig érő mosolyától
Naya kissé zavarba jött. Mrs. Griffits egyszerű konyharuhát viselt, a köténye
szélére ráragadt valami feketés massza, ám még ebben az öltözetben is
elbűvölő volt. Aranybarna szemei fényesen világítottak, kerek arcát
körülfogták a kontyából kibomló fürtök. – Jöjjön csak be, épp jókor érkezett,
ugyanis nemrég lett kész a sütemény. Tudja, már amúgy is régóta akartam

15