Page 22 - A sírból üdvözöl
P. 22

– Csak nem fél?
             – Szerintem, jobb, ha leteszed azt, jó? Kérlek szépen.
             – Mindenki fél ettől a tárgytól, még maga is, aki annyit szokta használni.
        Nem igaz?
             Naya meglepődött erre a kijelentésre, de eleresztette a füle mellett.
        – Add ide azt a kést, vagy inkább tedd le szépen, nem akarom, hogy megvágd
        magad, vagy valami bajod essen.
             Anja óvatosan feltápászkodott, és elengedte a babáját, aminek a feje
        nagyot koppant a padlón, aztán Naya felé indult. Édesen mosolygott a rémült
        pszichológusra, majd odanyújtotta a kést.
        – Tessék – mondta ártatlanul. – Többet nem játszok vele, megígérem. Csak
        ő... vagyis mi... én... n-nem... nem akartam ezt... a-annyira sajnálom! – Anja
        hirtelen elsírta magát, és lerogyott a földre. – Úgy sajnálom, Ms. Narroway! –
        Fátyolos tekintettel nézett fel a nőre. Kék szemei csillogtak a könnyektől. –
        Nem akartam, hogy... hogy... Nem akartam ezt az egészet!
             – Ó, Anja! – Naya letette a játékasztalra a kést, majd kihalászott egy
        zsebkendőt a zsebéből, és átnyújtotta a kislánynak. – Nincs semmi baj, jó?
        Minden rendben van. Nyugodj meg szépen.
             Anja hüppögve vette el a zsebkendőt, és megtörölte a szemét.
        – De én... annyira sajnálom... olyan csúnyán viselkedtem! Anyu most biztos
        kiabálni fog velem emiatt...
             – Minden rendben van, jó? Csak add vissza anyukádnak a kést, és
        mondd meg neki, hogy elvetted, mert nem találtad az ollót. És szerintem, ha
        megígéred neki, hogy többet nem játszol veszélyes tárgyakkal, biztos nem fog
        megharagudni.
             Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, és Mrs. Griffits szélesen mosolyogva nézett
        be a szobába.
        – Nahát! Csak nem játszottak? Istenkém, Ms. Narroway, maga nagyon jól ért
        a gyerekekhez. – A nő vidáman kitárta a szoba ajtaját, ám ekkor észrevette a
        kislánya kisírt szemeit. – Te jó ég, mit történt? Miért sírtál, édesem? – Mrs.
        Griffits máris ott termet Anja mellett, és védelmezően átölelte. Anja eltolta
        magától az édesanyját, majd feléje nyújtotta a kést. – Ez hogy került hozzád?
             – Megígérem, hogy többet nem veszem el, ne legyél mérges, kérlek,
        anyu! Sajnálom! Többet nem játszok veszélyes tárgyakkal, csak le akartam
        vágni a babám haját, és nem találtam az ollót...


        20
   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27