Page 19 - A sírból üdvözöl

felsóhajtott. Az ajtó felé fordult, és felemelte a kezét, hogy kopogjon, ám a
keze megmerevedett a levegőben, ahogy meghallotta Anja halk, fojtott
hangját.
– Nem akarok több ilyet játszani, Clarity. Azt mondtad, ez volt az utolsó!
N-nem... nem akarom, hogy megint elmenj! Megcsinálom, jó? De nem
hazudtam... Nem beszéltem rólad senkinek. Anya nem tudja. Szzz! Fáj! Ne
olyan erősen! Kérlek, Clar... Megígérted, hogy többet nem csinálsz ilyet! De
hiszen...
– Anja? – Naya hirtelen belökte az ajtót. A hangok alapján azt remélte,
hogy van még valaki Anján kívül a szobában, ám a kislány egyedül kuporgott
a földön, és egy babát ölelgetett. Anja felpillantott, zöld szeme élesen
megvillant. – Szia. Ne haragudj, hogy nem kopogtam. De eljöttem, hogy
meglátogassalak. Megzavartalak? Mit játszottál? – Anja nem felelt, csak
némán, üveges tekintettel bámult Nayára. A nő óvatosan becsukta az ajtót
maga mögött, és kedvesen rámosolygott a kislányra. – Az a te babád? Mi a
neve? – Anja még mindig nem felelt.
– Clarity – suttogta aztán.
– Hűha, igazán szép név egy babának. Te öltöztetted fel ebbe a ruhába?
Nagyon csinos így.
Anja megszorította a babáját, olyan erősen, hogy elfehéredtek az ujjai.
– Miért van itt? Miért jött ide?
– Látni szerettelek volna. És szerettem volna beszélni is veled. Hogy
vagy?
Anja elengedte a füle mellett a kérdést.
– Nem szeretem az olyan embereket, akik hazudni szoktak. Maga pedig elég
sokszor hazudik, ugye? Nem is azért jött, hogy lásson...
Naya meglepetten pislogott a kislányra, alig akarta elhinni azt, amit
hallott. Hogy ő hazudott volna? Hiszen tényleg ezért jött ide, hogy lássa a
kislányt és beszéljen vele.
– Anja, én nem szoktam hazudni. Igazat mondok. – Hosszú csend
következett. Anja mozdulatlanul állt, még csak nem is pislogott, csak a
vakítóan zöld szemeivel ellenségesen bámult a pszichológusra. – Mi lenne, ha
játszanánk valamit? – törte meg a csendet a nő. – Szeretnél játszani velem?
Mit szólnál, ha kártyáznánk, vagy babáznánk egyet?
– Nem akarok babázni.

17