Page 135 - A sírból üdvözöl

kiesett, éppen ezért a nő igyekezett minél gyorsabban visszatuszkolni a
dobozba. Muszáj most azonnal visszatennie a táskájába, mert ha később dr.
Morgan is bejön, akkor neki vége...
Aztán valami lecseppent a dobozra.
Naya megdermedt. Figyelte, ahogy egy vörös csepp lefolyik a gyógyszeres
doboz tetejéről, majd egy újabb és újabb csepp következett, ám ezek már a
magazinra estek, és azonnal pirosra festették a színész fehér fogait. Naya
pislogott párat, majd gyorsan letörölte a kezével a vért, ám újabb és újabb
cseppek hullottak alá.
– Mi a... – kezdte meglepetten, amint megérezte, hogy a vörös folyadékból a
fejére is cseppent. Nagyot nyelt, és megmarkolta az ágya oldalát, ahogy
óvatosan felnézett.
Naya szájából úgy szaladt ki a sikoly, mintha üldöznék. A mellkasa
sebesen emelkedett és süllyedt, ahogy meglátta, honnan is csepeg a vér. A
plafonról ugyanis egy holttest lógott le. Naya csak a két apró, gyermeklábat
látta, ahogy a lábujjak között kifolyik a vér, és ráérősen lecsepeg. A lábakon
nem volt bőr, csak a megtépázott hús látszott, amikből izomszálak lógtak ki.
Azt sem lehetett megállapítani, hogy az áldozat egyáltalán milyen nemhez
tartozott, annyira tönkre volt téve a teste.
– Úristen! – zihálta sokkosan a pszichológus. A vér rácseppent az arcára,
belefolyt a szájába is, ahogy ismét sikított. – Valaki segítsen! – üvöltötte.
Megpróbált kiszabadulni az ágy fogságából, hogy ne csepegjen rá az áldozat
vére, hogy ne kelljen látnia, amint egy kisgyerek megcsonkított teste lóg alá a
plafonra erősített kötélről.
Aztán Naya megérezte, amint az orrához nyomnak egy zsebkendőt, és
hirtelen minden tisztává lett számára.
– Jó ég, Ms. Narroway, csak nyugalom! Szorítsa ezt jól az orrához. – Naya
sűrűn pislogni kezdett, majd végül megmarkolta a zsebkendőt, és az orrára
tapasztotta, ám a vér még mindig kitartóan ömlött. – Dőljön hátra egy kicsit,
attól jobban lesz egy kicsit.
A pszichológus engedelmeskedett. Hátradőlt, és mindkét kezét az orrára
szorította, hogy elállítsa a vérzést. A száján keresztül, szaporán vette a
levegőt, majd félve kinyitotta a szemét. A plafon üres volt. Csak a fehérre
meszelt fal ásítozott rá, ugyanúgy, mint eddig. Sehol egy
holttest. Képzelődtél, Naya, csak képzelődtél! Ennyi, ha nem szeded a
gyógyszereidet... Csak az orrod vére kezdett el folyni.

133