Page 130 - A sírból üdvözöl

betört ablakok miatt mindenhol szilánkok hevertek, és a nő érezte, hogy a
homlokán keletkezett vágásból szivárogni kezd a vér. Éles fájdalom hasított a
testébe, és minden levegő kiszaladt a tüdejéből, ugyanis a biztonsági öve
beszorult, és egyenesen az üléshez préselte őt. Naya semmit sem látott, csak
sárgás-pirosas lángok táncikáltak a szeme előtt, az orra megtelt fojtogató
füsttel, és nem érzett mást, csak mérhetetlen fájdalmat. A hasára szorította a
kezét, és felüvöltött. A baba... te jó ég, jön a baba! Most azonnal ki kell
szabadulnia innen, meg kell próbálnia kinyitni az ajtót, el kell szakítania a
biztonsági övet!
Az oldalsó ablak éppen csak, hogy megrepedt, ezért Naya ököllel kezdte
ütni, hogy hátha ki tudja törni, és akkor kívülről ki tudná nyitni a beragadt
ajtót. Ám a füst egyre inkább elbódította őt, és már alig látott valamit.
Csupán annyit érzékelt, hogy minden csupa vér körülötte; a kezét, a lábát és a
hasát is mindenhol a vörös folyadék borította. És a baba... Nem hagyhatja,
hogy a babája meghaljon! Küzdenie kell!
– Segítség! – üvöltött fel hisztérikusan, és ismét ütni kezdte az ablakot,
miközben a biztonsági övet rángatta. Nem hagyhatja, hogy a babájának baja
legyen! Meg kell mentenie a kisfiát! – Segítség! Valaki segítsen! – Naya
sikolyai zokogásba fulladtak. – Istenem... segítsen már valaki... – A lángok
már a lábait nyaldosták, és a kibírhatatlan forróságtól kiszáradt a torka,
immár sikítani sem tudott.
Tudta, hogy ha azonnal nem fog tudni kijutni innen, akkor vége
mindennek. Naya rengeteg filmet látott már, hogy tudja, a halál előtt
általában mindenki szeme előtt lepereg az élete. Ám ő most másra sem
tudott gondolni, csak arra, hogy ki kell jutnia innen. Hogy nem hagyhatja,
hogy bent égjen egy autóban a fiával együtt. Levegőt kapkodva nyomta a
pulóverét az orrához, hátha jut még egy kis oxigénhez. Prüszkölve próbált
ismét segítségért kiáltani, de képtelen volt megszólalni. Az elviselhetetlen
forróság egyre csak közeledett hozzá, és a lángok már-már mindent
beborítottak és felfaltak. Mintha egy falka éhes farkas lenne, amely csak arra
vár, hogy mindent elpusztítson.
Naya ismét rávágott az ablakra, majd újra és újra, ám az ütései egyre
gyengébbek lettek, és hiába próbálta kicsatolni a biztonsági övet, az nem
engedett, csak még jobban szorította őt az ülésbe. Mindent megtöltött a füst,
alig kapott levegőt, hiába nyomta a pólóját az orrához. Ebben a pillanatban
érezte azt, hogy mindennek vége, hogy most már sem ő, sem a kisbabája

128