Page 128 - A sírból üdvözöl

Paul Cooper bólintott.
– A megbízó hatalmas összeget fizetett annak a két szerencsétlen fiúnak,
hogy velem együtt magát is holtan láthassa. Úgy látszik, nem kívánatos
személyek vagyunk valaki szemében.
– És ki a megbízó? Mondtak... mondtak még valamit róla?
A nyomozó megrázta a fejét.
– Semmit nem árultak el a megbízójukról, csupán annyit, hogy mit mondott
nekik.
A pszichológus mély levegőt vett, és próbált megnyugodni. Érezte, hogy
az egész teste remeg, és mindjárt elhányja magát. Valaki felbérelt két fiút,
hogy öljék meg őt és Paul Coopert. Valaki a halálát akarja. Valaki el akarja őt
tenni láb alól! De miért? Hiszen ő sosem tett semmi rosszat! Nem voltak
tartós konfliktusai senkivel sem, ráadásul nem volt egyetlen olyan elvetemült
ismerőse sem, aki a tudtával ilyenekre adná a derekát, hogy felbéreljen
embereket az ő és egy nyomozó megölésére.
– De hiszen... én... – Naya nem jutott szóhoz. Képtelen volt feldolgozni a
hallottakat. A könnyei lefolytak az arcán, és eltűntek a hajában és a
párnában. Aztán a következő pillanatban Paul Cooper odanyúlt, és
gyengéden letörölte az egyik könnycseppet. Az ujja hideg volt és puha, ahogy
hozzáért az arcához, és ez az érintés egy pillanatra mindent elfelejtetett
Nayával. Lehunyta a szemét. – Miért? – kérdezte csendesen. – Miért pont
minket?
– Nem tudom, Ms. Narroway. Erre már nem tudok mit válaszolni. – A
férfi szomorúan megrázta a fejét, majd egy leheletnyivel közelebb hajolt a
nőhöz, és suttogóra fogta a hangját: – De bárki is a megbízó, még próbálkozni
fog párszor, ebben biztos vagyok. Mi pedig tárt karokkal fogjuk várni őt. – A
nyomozó nagy levegőt vett. – És nem hagyom, hogy bárki is bántsa magát.
Ezt megígérem.
Mert kezdődik... A vér. Kezdődik.
Paul Cooper szavai még akkor is ott csengtek Naya fülében, amikor a dr.
Morgan által beadott nyugtató hatni kezdett, és a nőt elnyomta az álom.

126