Page 132 - A sírból üdvözöl

A lista

Naya és Paul Cooper egyezséget kötnek.
„Kezdődni fognak a dolgok.”

Naya még sosem érezte ilyen gyengének és tehetetlennek magát.
Naphosszat csak feküdt a kórházi ágyán, és a plafont bámulta, hiszen
képtelen volt megmozdulni; az örökös fáradtság és a tűk az ágyhoz szegezték
őt. Ez pedig maga volt a pokol. Nem tudott mozdulni, ugyanis akárhányszor
megpróbált felülni, a hasa borzasztóan fájt a seb miatt. És hiába magyarázta
el neki dr. Morgan, hogy ha bár lassan is, de biztosan gyógyul, és már látható,
hogy a seb kezd összeforrni, és hogy az a két hét valójában nem is olyan
hosszú idő, Naya továbbra sem tudott nyugodni. Nem akart a kórházban
maradni egy percnél sem tovább, és ezt dr. Morgan tudtára is adta, aki erre
csak a fejét csóválta, és lemondóan hümmögött.
Naya egyszerűen csak szabadulni akart innen. Nem akarta gondolatban
átélni újra és újra ugyanazt, ami a Játék után történt vele. Nem akarta, hogy
az ágy érintésére a kisbabája hideg bőre jusson eszébe, hogy az orvosokra és
ápolókra nézve gyűlöletet érezzen, amiért ők voltak azok, akik nem tudták
megmenteni a fiát, akiken múlt egy kisbaba élete, de ők eldobták ezt. Naya
most először úgy érezte, hogy börtönbe került. Méghozzá a sajátjába, ahol az
emlékei voltak a rácsok és a gondolatai a láncok, amelyek kíméletlenül a
földhöz szegezték őt, és nem szabadulhatott. Semmiképp sem.
És noha Paul Cooper elintézte, hogy saját szobája legyen, Naya mégis
borzasztóan egyedül érezte magát. A plafon bámulása mellett semmiféle
elfoglaltságot nem talált. Dr. Morgan minden harmadik órában bedugta a
fejét az ajtón, hogy ellenőrizze az állapotát, de azonnal tovább is állt, mivel
még rengeteg betege volt, akik minduntalan rá vártak. Emellett pedig egy
ápoló minden nap átkötözte Naya sebét, de ő is alig szólt hozzá, csupán egy-
két szót váltottak egymással, és az ápoló már ott sem volt. Paul Cooper sem
látogatta meg őt, csupán egyszer, de Naya akkor is aludt, és csak dr.
Morgantől szerzett tudomást arról, hogy a nyomozó itt járt.

130