Page 129 - A sírból üdvözöl
P. 129

* * *

             Gyorsan kitolatott a parkolóból, és Naya elindult a főúton Robert
         szüleinek háza felé. Tudta, hogy a férfi szülei nem laknak olyan messze innen,
         és lehetséges, hogy Robert talán mégsem a parkba ment, hanem egyenesen
         oda, mintegy látogatás gyanánt, mivel már olyan régen nem látták egymást.
             Naya mindig is kedvelte a leendő apósát és anyósát, hiszen mindig
         kedvesek voltak vele, és hatalmas szeretettel fogadták be őt a kisbabájával
         együtt. Ráadásul emlékezett arra az estére, amikor Roberttel együtt
         vacsorázott a szüleinél, és bejelentették, hogy kisbabát várnak. Naya azóta
         sem felejtette el Mrs. Griffits felcsillanó szemeit, és Mr. Griffits meglepett és
         egyben örömteli kiáltását.
         – De hiszen ez nagyszerű! – mondta lelkesen, ahogy megszorongatta a fiát és
         a barátnőjét. – Nemsokára egy kis Griffitsszel is bővülhet a család.
         Hihetetlen! Angela, unokánk lesz, te jó ég! Nagyszülők leszünk!
             Naya egy pillanatra elmosolyodott, de azonnal el is komorult. Az arcán
         könnyek csorogtak le, amik részben elhomályosították a látását. A kézfejével
         megtörölte a szemét, és próbált valami szépre gondolni, amivel eltereli a
         figyelmét az elmúlt pár percről. Aztán a visszapillantó tükörből ismét
         észrevette. Az eddig csendes és kihalt környéken feltűntek ugyanazok az
         autók, amik eddig kitartóan követték őt – és most is követik. A szürke Audi
         volt elől, elsötétített ablakokkal eléggé kísérteties volt. Naya ösztönösen
         felgyorsított, és a visszapillantó tükörben figyelte, hogy az Audi is felgyorsít.
         Aztán a következő pillanatban hátulról beleszaladt, és egy kicsit előrébb tolta.
         Naya sikított, de nem taposott a fékre. Egyre gyorsabban haladt, miközben
         továbbra is próbált azért óvatosan vezetni.
             Ismét tett próbaképpen pár kerülőt, hátha mégis lerázhatja a követőit,
         de nem sikerült. Az autók ott voltak mögötte.
         Aztán megpillantotta, hogy a legközelebbi jelzőlámpa pirosra vált, és
         lelassított. Ám ekkor dudaszó hangzott fel, kerekek csikorogtak, és a
         következő pillanatban oldalról egy autó szaladt bele Naya kocsijába. Olyan
         gyorsan és olyan hirtelen, hogy a nőnek még gondolkodni sem volt ideje. A
         sikolya elveszett a hatalmas robajban.
             Naya elvesztette az irányítását az autója felett. A kormány kicsúszott a
         kezéből, és a kocsi egyenesen egy fának csapódott, majd azonnal kigyulladt.
         Nayának hirtelen fogalma sem volt, hol van, vagy hogy mi történt vele. A

                                                                           127
   124   125   126   127   128   129   130   131   132   133   134