Page 127 - A sírból üdvözöl
P. 127

a történetét. Sőt, ha tudta volna, hogy így végződik ez az egész, akkor el se
         megy a nyomozóval.
             Ráadásul Naya most is itt feküdt a kórházban, az ágyhoz szegezve,
         tehetetlenül, egy hatalmas sebbel a hasán, miközben mindene borzasztóan
         fájt. Nemrég ugyanitt ébredt – amikor Paul Cooper elhozta őt a
         Rémfészekből –, de akkor valamiért nem esett pánikba a kórház gondolatára,
         ugyanis egyéb dolgai is voltak, amik miatt aggódhatott. Most azonban úgy
         érezte magát, mintha börtönben lenne, ahonnan képtelen megszabadulni. Az
         emlékek a balesetről és a játékról elárasztották az elméjét, és emiatt Naya
         nem látott mást, csak rengeteg vért maga körül, érezte a fájdalmat, hallotta,
         amint az orvosok kiabálnak körülötte, és egy pillanatra ugyanazt élte át, mint
         amit a szülésen is. A kisbabája... Az egyetlen kisbabája...
             Visszafojtotta a kitörni készülő zokogását. Tudta, hogy köszönetet kéne
         mondania a férfinak, hogy megmentette az életét, és nem hagyta elvérezni
         egy kávézó padlóján, ám most alig tudott megszólalni.
         – Mi történt, miután engem meglőttek? – kérdezte halkan. Tudni akarta a
         pontos részleteket. Tudni akart mindent azokról, akik meglőtték, és ide
         juttatták őt.
             – Engem is meg akartak lőni, de kitértem a golyó elől. Ám a két csuklyás
         alak ezalatt kámforrá vált. Jerry, a pultos fiú meghalt, két lány pedig
         megsebesült, én pedig amint tudtam, segítséget hívtam.
             – És... – Naya nagyot nyelt. – Utána?
             – Utána odarohantam magához, elszorítottam a vérzést, és az első
         érkező mentővel elkísértem magát ide, a kórházba – válaszolta tömören a
         férfi.
             Naya nagyot nyelt.
         – És az... elkövetők? Velük mi van?
         – Nem olyan rég bukkantunk rájuk, nem messze a bűntett helyszínétől. Tudja
         kik voltak? – A nyomozó várt egy kicsit, majd amint a pszichológus megrázta
         a fejét, folytatta: – Amatőr bérgyilkosok, akiket arra béreltek fel, hogy
         megöljenek engem és magát. Lehetőleg nyilvános helyen.
             – Micsoda?! – Naya olyan gyorsan kapta a fejét a nyomozó felé, hogy
         megreccsent a nyaka, és felszisszent, ám most egyáltalán nem érdekelte a
         fájdalom. – B-bérgyilkosok?




                                                                           125
   122   123   124   125   126   127   128   129   130   131   132