Page 134 - A sírból üdvözöl
P. 134

valami más, földönkívüli lény, aki épp tökéletesség fogalmát próbálja
        megtestesíteni.
             A pszichológus kicsit félretolta a magazint, és óvatosan megérintette a
        hasát, majd finoman megnyomta a sebet. Összepréselte az ajkait, ám nem
        bírta tovább, felszisszent. Még mindig fájt, mintha egy hét alatt semmit nem
        gyógyult volna.
        – A francba! – suttogta, majd rápillantott az éjjeliszekrényen álló táskájára.
        Kellettek a gyógyszerek, hogy ne érezze ezt az állandó fájdalmat, ami már
        napok óta gyötri a megviselt testét. Úgy érezte, képtelen tovább még egy
        percet is kibírni a tabletták nélkül. Nem csak kellettek neki, hanem szüksége
        is volt rájuk, hiszen a fájdalomcsillapítók már nem segítettek.
             Naya nem gondolkodott, csak egyszerűen előrelendült. Nem törődött az
        éles fájdalommal, amely a testébe hasított, csak kinyújtott karral
        nyújtózkodott az éjjeliszekrény felé, hogy elérhesse a táskát. Amint
        megkaparintotta, kihalászta belőle a dobozt, és elégedetten felsóhajtott. Pár
        másodpercig bámulta, majd lassan kinyitotta. Majd, ha dr. Morgan rájön,
        akkor Naya hazudni fog. Azt fogja mondani, hogy egy ápolónő adta be
        neki. Hazudj, ha hazudnod kell! – idézte fel Naya az apja szavait, majd
        óvatosan kinyitotta a dobozt. A keze remegett, ahogy belenyúlt, ám ekkor
        hirtelen kopogtak, és Naya szinte elejtette a gyógyszereket. Felsikkantott,
        majd gyorsan a párnája mögé dugta, és újra a kezébe vette a magazint. Egy
        ápolónő dugta be a fejét.
             – Nocsak, úgy látszik, mégsem felejtette el mindenki magát, Ms.
        Narroway – mondta lelkesen, majd látva Naya értetlen és egyben riadt
        arckifejezését, hozzátette: – Látogatói érkeztek.
             – Ó – nyögte Naya, és magában átkozódni kezdett, hogy azok a bizonyos
        látogatók miért most érkeztek, és miért nem tudtak volna várni egy napot
        még. – Ezt jó... hallani.
             – Szeretné fogadni őket?
             Naya habozott. Ha fogadja a látogatókat, nem veheti be a gyógyszerét.
        Ha pedig nem fogadja... akkor ismét egyedül marad, mint ahogy az elmúlt pár
        napon is, és az egyedüllét már-már elviselhetetlenné vált számára. Ráadásul
        kíváncsi volt, hogy vajon kiknek jutott eszébe az, hogy ő itt fekszik a
        kórházban, és emiatt eljöjjenek hozzá látogatóba.
        – Igen, szeretném – bólintott, majd amint az ápoló becsukta az ajtót, Naya
        gyorsan előszedte a sebtében eldugott gyógyszereket. Pár darab tabletta

        132
   129   130   131   132   133   134   135   136   137   138   139