Page 317 - A sírból üdvözöl

őket. Nem, nem, nem! És most mindegyik megsemmisült! Alig hitte el... Mi
történik vele? Miért ügyetlenkedik mostanság ennyit? De legalább a nagy
része megmenekült az információknak. Nem tudta volna elképzelni, mi lett
volna, ha azokra is ráömlött volna a bögre tartalma.
Ha James látná, most biztos nem lenne büszke rá. Nagy valószínűséggel forog
a sírjában – hacsak nem jött rá eddig a lánya agyafúrtságára.

* * *

Ahogy a Nap lassan leereszkedett a magas háztetők között, sárgára és
rózsaszínre festve az eget, Naya kilépett az ajtón. Megborzongott, ahogy a
hűvös, esti szél befurakodott a vékony kabátja alá, és végigsimított meztelen
karján. Tudta, hogy vigyáznia kellene magára, ha nem akart egy jó kis
megfázásban részesülni, ám tervei voltak, amiket feltétlenül véghez kellett
vinnie. Először móresre kell tanítania a betörőjét, hiszen nem tűrte már
tovább. Tudta, hogy őrültséget csinál, de nem tehetett mást. Eddig elérte,
amit akart, és ezután is el kell, hogy érje, ha már belekezdett ebbe az egész
szarságba. Akármennyire is gyűlölte ezt csinálni, muszáj volt folytatnia, szinte
már kötelességnek érezte befejezni mindazt, amit elkezdett. A mai nap
fénypontnak számított, hiszen végre elérte, hogy Paul szövetségre lépjen
vele, valamit valamiért alapjáraton. Igaz, ez még eléggé instabilnak látszott,
de ha minden a terv szerint megy, akkor biztos volt benne, hogy lesz ebből
még szilárdabb szövetség is. Innen már nem fordulhat vissza, ezt jól tudta.
Mielőtt lesietett volna a bejárat előtti pár lépcsőfokon, lopva
körülnézett. Az utca kihalt volt, sehol egy járókelő, esetleg egy idegesítő
szomszéd, ez pedig kapóra jött neki. Az árnyékok mentén, lopva közelítette
meg a szomszédos, szemben levő házat, és vigyázva sietett át az úton,
nehogy nagy zajt csapjon a tűsarkú cipője.
Charles Downton háza meglehetősen kicsi volt és kiszámítható; látszott is
rajta, ki lakta, nem úgy, mint a Naya házát, amelyet még az apjától örökölt.
Aprócska veranda ölelte körül a bejáratot, hátul pedig szintén kisméretű
terasz szolgált pihenőhelyként, egy asztal és egy kényelmetlennek tűnő szék
társaságában.
A ház falain látszott, mennyire elhanyagolták az elmúlt évtizedek során,

315