Page 315 - A sírból üdvözöl

könyvtár zárolt részlegéből. Sok mindent össze tud szedni az ember, ha
ragaszkodik valamihez.
– Na, és ha megtalálná, mit kívánna? Vagy esetleg eladná? Rengeteget
érne...
– Tisztában vagyok vele, mennyit ér.
– És? – Paul kíváncsian nézett fel rá.
– A kívánságot megtartom magamnak.
– Van egy olyan érzésem, hogy köze van ahhoz, amit nekem egyszer
még a kávézóban mesélt el.
Naya elengedte a füle mellett a megjegyzést, és farkasszemet nézett a
férfival.
– Mit tud még? Hová került ezután a Kulcs?
– A nemrég említett család eladta egy bizonyos személynek. Egy
vagyont kaptak érte.
– Ki volt az a bizonyos személy?
A nő itt megakadt egy pillanatra. Óvatosan a bögréje melletti lapokra
helyezte a tenyerét, mintha magába akarta volna szívni a betűk halmazát és
az azt rejtő tudást.
– Azt már nem tudom. – Hazudj, Naya, hazudj! – Arról nem találtam
semmiféle információt, ki volt az, aki nagy gonddal átvette a Kulcsot, és
gondolom, meg is őrizte... Vagy talán megsemmisítette örökre.
– Tehát azt mondja, innen semmit sem tud a Kulcsról? – lepődött meg a
nyomozó. – Hát, ez így összességében elég csekély információ, meg kell, hogy
mondjam. Hacsak... nem mond véletlenül hazugságokat.
– Nem tudok ennél többet róla – csattant fel tettetett indulattal a nő. –
Megtaláltam egy-két hamisított változatának a lelőhelyét, de az igazinak
egyelőre nincs nyoma. Csak keresem. – Hosszú csend telepedett a helyiségre,
ahogy mindketten farkasszemet néztek egymással. – Na, és magának mire
kellenek ezek az információk? Csaknem keresni akarja? – kérdezte végül
Naya. Őszintén érdekelte a válasz.
Paul arca erre elkomorult, a tekintete pedig elsötétült. Naya egy
pillanatra meg is bánta, hogy feltette neki ezt a kérdést.
– Jobb, ha ezek a kérdések egyelőre megválaszolatlanul maradnak.
– Sejtettem, hogy nem áll szándékában válaszolni.

313