Page 310 - A sírból üdvözöl

Erre a gondolatra elkerekedett a szeme.
Csakis a bérlő lehetett, másképp ki mondta volna a bérgyilkosoknak, hogy
nála van a Kulcs? Ki ajánlott volna munkát annak a négy szerencsétlennek,
akiknek ő jelentette a célpontot? Az a valaki, aki itt járt, azt hitte, megtalálta
a Kulcsot, és ráuszított pár embert. Annak a valakinek agyafúrt ötletei kellett,
hogy legyenek, ha így próbálta megszerezni magának a Kulcsot.
De vajon ki lehet? Ki járhatott nála a legutóbb? Ki tört be úgy, hogy ő
nem vette észre? És mi okból?
Naya a fejében nevek között kezdett kutatni, számba vett mindenkit, aki
esélyes lenne egy ilyen merész cselekedetre és annak kivitelezésére.
És akkor bevillant a válasz. Alig hitte el.
Nem is olyan rég még feltűnt neki néhány furcsaság illetővel kapcsolatban,
de akkor túlságosan sokkos állapotban volt, hogy mindent normálisan
átgondoljon. Utána pedig el is felejtette.
Naya erre nagyon dühös lett. A teste valósággal remegett, ahogy
minden porcikáját átjárta az indulat. Egy terv fogalmazódott meg a fejében,
ahogy fogcsikorgatva felkarolta a papírokat, és remegő térdekkel felállt. Majd
ő móresre tanítja azt, aki arra vetemedett, hogy betörjön az ő házába.
Egy Narroway házába.
Igyekezett nem kimutatni a hirtelen jött dühét, ám ahogy egy torz
grimasz keretében odacipelte a konyhaasztalhoz a jegyzeteit, Paul kérdő
tekintettel az arcát kezdte fürkészni.
– Minden rendben? Eléggé elsápadt. Ennyire felzaklatta volna a kérés?
– Jól vagyok – szűrte a választ a fogai közül, és lopva meg kellett
kapaszkodnia az asztalban, olyannyira remegett a lába.
– Hány éven át gyűjtötte? – ráncolta a homlokát Paul, és már nyúlt is
oda, hogy elérje az első papírköteget, ám Naya elhúzta előle. A legfelső
lapokat gondosan a kávésbögréje elé helyezte, ami még mindig az asztal
sarkán pihent, a többit kicsit közelebb tolta a nyomozóhoz, vigyázva, nehogy
egy óvatlan pillanatban megkaparinthassa.
– Mennyit tud a Kulcsról? – szegezte neki a kérdést. Titkon azért
reménykedett benne, hogy hátha a férfi olyat is tud róla, ami neki még nincs
a birtokában.
Paul szeme felcsillant, mintha mindig is erre várt volna.
– Nem sokat, mint említettem nem is olyan rég. Tudom, hogy a Nagy Király

308