Page 311 - A sírból üdvözöl

készítette közel négyszáz évvel ezelőtt, és kiadta parancsba, hogy azzal a
Kulccsal zárják be a kriptáját, mikor meghal, vagyis ahogy ő fogalmazott,
örökre elalszik, és azzal is ébresszék fel őt száz év után.
– Köztudott a legenda – bólintott Naya, és végighúzta az ujját az első
lapon. – A Nagy Király pontosan a halála előtt csináltatta, és ezüsttel vontatta
be. A Kulcsot odaadta az unokaöccsének, Edmundnak, mondván, hogy
vigyázzon rá, és adja örökségül leánygyermekének, ha pedig nem születik
lánya, akkor az unokahúgának. Azt akarta, hogy leányágon öröklődjön. A
legenda szerint a Kulcs csak a Nagy Király halála után száz évvel nyitotta ki a
kripta ajtaját, azelőtt még csak nem is illett a zárba. Nem beszélve a
kívánságról, ami jutalomként szolgált. Aki kinyitja száz év elmúltával a kriptát,
és felébreszti a sírjában pihenő Királyt, aki természetesen mindaddig alszik,
míg valaki át nem lépi a kripta küszöbét, az felbecsülhetetlen értékű jutalmat
kap; egyetlen kívánságot magától az Alvó Királytól, aki amint felébred,
teljesíti azt. Ez a kívánság pedig bármit felülmúlhat, ami csak ezen a világon
létezik. Eddig tudja, igaz?
– Igen, ismerem a legendát. Ki ne ismerné?
– Ahogy a Király meghalt, az unokaöccsét, Edmundot megölték, és
ellopták tőle a Kulcsot. Pontosabban Edmund testvére volt a tolvaj. Azt
akarta, hogy az unokái örököljék a kívánsággal együtt. Rejtegették, titokban
tartották, és mikor elmúlt az a bizonyos száz év, fel akarták tárni a kriptát,
ahogy azt Edmund testvére is jóváhagyta a végrendeletében. Ám útközben a
kripta felé útonállók lepték meg a díszes társaságot, és ellopták a Kulcsot.
Akkor még nem volt köztudott, hogy micsoda is az, így a rablók nem tudták,
mihez kezdjenek egy nagydarab ezüsttel bevont vaskulccsal. Ám a vezérük
meg akarta tartani. Olyan értéket látott meg benne, amiket mások nemigen
vettek észre. Aztán a társai végül megszerezték tőle, és jó pénzért eladták
egy nemesnek, aki családi ereklyeként tartotta számon, annyira megtetszett
neki a díszes tárgy. Valósággal megbabonázta őt a Kulcs, és saját bájának
foglyává tette a férfit.
– Mit csinált vele?
– Sok helyen olvastam, hogy a Kulcs mindenkiből másféle érzelmeket
váltott ki. Volt, akiket taszított, volt, akik szinte már bálványozták. Az előbb
említett nemest, akit egyébként Gregornak hívtak, az utóbbit csinálta. A
végrendeletében a családjára hagyta, és kérte, hogy vigyázzanak rá. Nem
öröklődött sokáig, hiszen nem sokkal Gregor halála után eltűnt.

309