Page 307 - A sírból üdvözöl
P. 307
döntést. – Nem – ismételte keményebben és hangosabban, mint kellett
volna.
Naya a fogát csikorgatva sziszegett vissza neki.
– Azt mondtad, édes a bosszú, én pedig épp, hogy megízleltem, el akarod
venni tőlem. Az én fiam gyilkosai, és ott akarok lenni, mikor bocsánatért
esedezve sikoltoznak, ahogy lenyúzod róluk a bőrt. Végig akarom nézni.
– Nem fogsz sem eljönni velem, sem pedig végignézni. Nem tudod,
minek tennéd ki magad, Naya.
– Nem vagyok már kisgyerek.
– Nézz magadra! – hajolt előre James, és a hangja ellágyult. - Most nem
ez az, amire szükséged van, higgy nekem.
– Mert te pontosan tudod, mire van szükségem, igaz?
- Pihenésre, hogy meggyógyulj, és más társaságára, hogy
begyógyuljanak a lelkeden keletkezett sebek. De ha ezzel próbálsz segíteni
magadon, nem lesz semmivel sem jobb. Az apád vagyok, tudom mi a jó
neked.
Naya megmarkolta a tolószéke karfáját.
– Honnan tudod, hogy pont nem ez az, ami segítene a gyógyulásban? Látni
akarom, ahogy kivégzed azokat, akik tönkretettek, apa! Látni akarom! – Az
utolsó mondatot szinte már kiáltotta, mire pár vendég odapillantott feléjük
pillantott.
– Azt mondtam, hogy nem. És ne merj ellenszegülni nekem, az apádnak!
Amikor bosszút esküdtem, azt én esküdtem a te nevedben. És én is fogom
véghez vinni.
– Az nem zárja ki, hogy nem lehetek veled.
– Akár abba is hagyhatom, ha gondolod. Elrettentő példának a többiek
számára elég volt Zac és Sidony kivégzése is, nem gondolod? Ha továbbra is
ellenkezel, nem fogom befejezni a Listát. – Ezt persze nem gondolta
komolyan. A Listát be kell fejeznie. Erre esküdött. Az esküje pedig szent, nem
bonthatta csak úgy fel egy fenyegetésnek szánt, odavetett mondattal. Ám
legbelül tudta, hogy nem mondhat ellent az ő egyetlenének... Ha Nayát ez
teszi boldoggá, hát legyen.
– Hívd fel Brian Hendersont – szólalt meg hosszas hallgatás után. – Ő a
következő. Hazudj neki valamit, intézd el, hogy otthon legyen, aztán pedig
játszunk egyet vele.
305

