Page 303 - A sírból üdvözöl

Naya szeme megvillant erre a kijelentésre.
– Nos?
– A fenébe is, nem tudom már, kinek higgyek. Nem tudom már
eldönteni, ki mond igazat és ki hazudik. Wolfnál is tévedtem. Hazugságnak
véltem az igazságot, most pedig lehet, hogy fordítva teszem.
– Nem tesz így. Csak higgyen nekem! Bízzon bennem!
– A bizalom nagy szó. Adjon alapot rá, és akkor szóba jöhet...
– Miféle alapot? Azt hittem, már rég megadtam.
– Törlessze az adóssága egy részét! Mondjon el mindent a Kulcsról! Ha
betartja az egyezségünk egyik részét, okot ad rá, hogy megbízzak magában.
Ha nem teszi, végeztünk egymással. Hiszen megegyeztünk, nemde bár?
Naya összepréselte a száját, és hátrahajtva a fejét, farkasszemet nézett
a férfival. Titkon remélte, hogy az egyezségük elfelejtődött, és ő már
semmivel sem tartozik. Szerette volna, ha az események annyira
felgyorsulnának, hogy ne jöhessen szóba a Kulcs, csakhogy a kérése nem
talált meghallgatásra. Most pedig itt volt, sarokba szorítva, és arra
kényszerült, hogy elmondjon minden gondosan óvott információt, amit
éveken át gyűjtött, és ami számára elmondhatatlanul nagy értéket jelentett.
Közel járt, hogy a Kulcshoz, de mégsem annyira, hogy azt meg is találja.
Hosszú évek fáradtságos munkája volt a keresésben, és nem állt szándékában
mindent elmondani, holmi csekély információk miatt a Johnson-ügyről. Paul
ugyanis közel sem mondott eleget neki, ezzel pedig képtelen volt betelni. Ha
össze kellene mérnie az egymásnak átadott információkat, az övé lenne a
nagyobb ár, ha most beleavatná a Kulcs rejtelmeibe a nyomozót.
Nem, nem akarta. Óvakodott ettől, és szerette volna, ha elkerülik ezt a
helyzetet, csakhogy most már késő, és csapdába esett. Most már megbánta,
hogy rábólintott a második egyezségre, és kezet fogott a férfival. Ha okosabb
lett volna, akkor nem ment volna bele olyan könnyen, és elérhette volna
anélkül is, hogy a nyomozó elmondjon pár dolgot a gyilkosságról.
Furfangosabbnak kellett volna lennie, nem kellett volna ilyen hamar bedőlnie
a sebtében meghozott egyezség feltételeinek. Ám akkor nem gondolkodott
normálisan. Kellettek az információk, és kész. Most issza csak meg a levét a
saját felelőtlensége miatt. A francba is, miért nem gondolkodott tisztán?
Miért nem rágta meg azokat a feltételeket? Sokkal jobban járt volna. Ó, de
mennyivel jobban!

301