Page 299 - A sírból üdvözöl

A Kulcs és a szövetség

Ez egy amolyan átvezető fejezet, mivel lassan elérünk a történet közepéhez.
Itt végre szóba kerül a Kulcs, ami a történet egyik nagyon fontos eleme,
habár most még nem is tűnik annak. Továbbá Naya megint merész tervet
eszel ki, miközben sikerül elérnie, hogy Paul szövetségre lépjen vele.
„A bizalom nagy szó. Adjon alapot rá, és akkor szóba jöhet..."

Az ajtó hangos csattanás keretében becsapódott, de olyannyira erősen,
hogy a vakolat egy kis része a földre hullott.
Naya zihálva hátrált pár lépést, egészen addig, amíg a dereka a falnak nem
ütközött. Sosem gondolta volna, hogy egyszer csapdába esik a saját házának
előszobájában.
Paul Cooper úgy közelített felé, mint egy támadásra kész vadállat, amely
semmi másra nem vágyik, csak hogy apró darabokra szaggassa áldozatát.
Ökölbe szorított kézzel, fogcsikorgatva közelített, arca eltorzult a dühtől.
Naya még sosem látta ilyennek, a legutóbbi eset semmi volt ehhez képest. A
nyomozó szeme élesen megvillant, és amikor megszólalt, valósággal
üvöltötte a szavakat:
– Hol van a Kulcs?! Azt mondta, csak keresi! Az mondta, nincs magánál!
Hazudott nekem!
Naya védekezésképpen maga elé emelte a kezeit. Nem tűrte ezt a fajta
a hangnemet – és főleg nem azt, hogy valaki így, bizonyítékok nélkül
gyanúsítsa meg.
Az elmúlt két óra számára maga volt a pokol. Ahogy az az elmeháborodott
nőszemély kijelentette, hogy valójában mindvégig ő volt a célpont a Kulcs
miatt, kitört a káosz. Paul őrjöngött, David Wolf teljesen kikelt magából,
Samantha pedig Stewarttal együtt próbáltak rendet teremteni – kevés
sikerrel. Ő pedig eközben érezte, hogy mindjárt összeesik, olyannyira szédült,
ráadásul a hányingere is rátört, de a nyomozó nem törődött vele.
Könyörtelenül kivonszolta onnan, belökte az egyik rendőrautó hátsó ülésére,
és eszeveszetten a házáig vezetett. Most pedig itt tartottak, szemtől szemben
állva egymással, a dühtől ökölbe szorított kézzel és eltorzult arccal.

297