Page 302 - A sírból üdvözöl
P. 302
– Csakhogy van itt néhány probléma; nincs nálam az Alvóé, és nem is
tudom, ki lehet az, aki szerint mégis a tulajdonomban áll.
Paul erre közelebb lépett, Naya pedig meglepetten simult a falhoz. A
nyomozó eddig mindig kerülte a testi közelséget. Szinte egyszer sem
érintette meg őt, vagy lépett ennyire közel hozzá; olyan volt, mint aki nem
tűrte az embereket a maga szférájában, az érintésektől is irtózott. Ám most
mégis megragadta a csuklóját, és megszorította. A keze jéghideg volt, a
körmei kíméletlenül vájtak a finom bőrbe.
– Hacsak tényleg nincs magánál – sziszegte egyre közelebb hajolva.
– Nem hazudok – szisszent fel a fájdalomra a nő, ám a szorítás egyre
erősebbé vált. – Ez fáj! Eresszen el!
– Nézzen a szemembe, és úgy mondja az igazat! Hallani akarom a
színtiszta igazat!
A nő felpillantott, és egyenesen a szemébe nézett. A könnyei is
kicsordultak, annyira fájt már a karja, és a kézfeje kezdett egyre jobban
ellilulni, habár a nyomozó talán ezt észre sem vette.
– Nincs nálam a Kulcs – suttogta őszintén. – Esküszöm!
Az utolsó szóra Paul elengedte a csuklóját, és sietve hátrált két lépést.
Ujjainak nyoma még mindig látszott, és ahol a körmei a bőrbe vájtak, apró
véraláfutások jelentek meg. Naya a fogát csikorgatva súrolta meg a fájó
pontokat, és a háta mögé rejtette a karját.
A nyomozó összevonta a szemöldökét, és látva a nő fájdalomtól eltorzult
arcát, felsóhajtott.
– Nem akartam bántani, sajnálom.
– Most hisz már nekem, vagy sem?
Erre nem kapott azonnal választ, csupán hosszú csend borult a kis
előszobára. A fekete szövetkabátok egymáshoz simulva lógtak a fogason, a
mellette levő tükör mindkettejük arcát visszatükrözte. A cipők rendezett
sorokban álltak a fogas alatt, arra várva, hogy végre használatba vonják őket.
– Hát persze, hogy nem – sóhajtotta még mindig a csuklóját dörzsölgetve a
háta mögött.
– Nem mondtam, hogy nem hiszek – vágta rá sietve a férfi.
– A hallgatás csendes beleegyezést jelent, tudja? Az apám mindig ezt
mondta nekem, valahányszor nem válaszoltam a kérdéseire.
– Az apja sok mindent mondott magának ezek szerint.
300

