Page 297 - A sírból üdvözöl
P. 297

Samantha szeme elkerekedett, és meglepetten a bátyjára nézett, majd a
         Nagyhatalomra. Az utóbbi arcán megfejthetetlen érzelmek tömkelege ült.
         – Miféle jutalom?
             – Mekkora egy zsarnokok maguk! – hahotázott ismét a nő; keserű
         hangja mindenkinek sértette a fülét. – Jutalom, mi? Hát persze, hogy az kell,
         a jutalom... Mi más?
             – A kérdésre akarom tudni a választ – vágott közbe Paul. – Már úgy is
         mindegy magának, tehát válaszoljon! Mit ígért a bérlő a megölésemért
         cserébe?
             A nő végigmérte a nyomozót, majd elvigyorodott; pillantása minden
         érzelmét elárulta.
         – Még hogy mindegy nekünk? Maga egy seggfej... egy naiv vadállat, aki azt
         hiszi, minden körülötte forog, miközben a farkával gondolkodik, nem is az
         agyával. Úgy védi ezt a csini, kis nőcit, lefogadom, hogy első szándéka lenne
         elől-hátul megbaszni, ha véget érne ez a szarság. Nem hiába öltözött ki ez is
         úgy, mint egy kurva - vigyorgott a nő, de a mosolya torz volt, és mikor
         felnevetett, nyál fröccsent ki a szájából. – Na, mi van, meglepetésként ért,
         hogy kinyitottam a mocskos szájamat?
             Paul összepréselte az ajkát, David pedig elfintorodott.
         – Ki a bérlője? – Láthatólag az összes sértést elengedte a füle mellett, és nem
         törődött Naya elpirult arcával sem. Úgy meredt a nőre, mintha esküdt
         ellensége lenne. – Ki a bérlője?!
             – Biztos nem ez az úriembernek kinéző seggfej – intett David Wolf felé,
         mire Paul megdermedt. Felváltva nézett a Nagyhatalomra és a nőre. – Ha egy
         ilyen embert meglátnák, még egy éjszakát sem töltenék vele, nemhogy
         dolgozzak neki! – fröcsögte a szavakat. – És azt hitte, maga a célpont? Azt
         hitte, mi mind magára pályázunk, és ezt a kurvát csak belekevertük? Maga
         tényleg ennyire vak? Hát nem csodálom, ha még annyira sem jött rá, hogy
         maga volt az, aki belekeveredett.
             – Árulja el, kinek dolgozik, vagy ha nem...
             – Ha nem? Akkor mit csinál? Megdug? Ha annyira érdekli, hát tessék! Én
         nem dolgozok senkinek! A magam ura vagyok. Kértek tőlem egy szívességet,
         kaptam pár fontot a zsebembe, és egy ígéretet, miszerint ha megteszem,
         amit meg kell tennem, megkapom a méltó jutalmamat.




                                                                           295
   292   293   294   295   296   297   298   299   300   301   302