Page 297 - A sírból üdvözöl
P. 297
Samantha szeme elkerekedett, és meglepetten a bátyjára nézett, majd a
Nagyhatalomra. Az utóbbi arcán megfejthetetlen érzelmek tömkelege ült.
– Miféle jutalom?
– Mekkora egy zsarnokok maguk! – hahotázott ismét a nő; keserű
hangja mindenkinek sértette a fülét. – Jutalom, mi? Hát persze, hogy az kell,
a jutalom... Mi más?
– A kérdésre akarom tudni a választ – vágott közbe Paul. – Már úgy is
mindegy magának, tehát válaszoljon! Mit ígért a bérlő a megölésemért
cserébe?
A nő végigmérte a nyomozót, majd elvigyorodott; pillantása minden
érzelmét elárulta.
– Még hogy mindegy nekünk? Maga egy seggfej... egy naiv vadállat, aki azt
hiszi, minden körülötte forog, miközben a farkával gondolkodik, nem is az
agyával. Úgy védi ezt a csini, kis nőcit, lefogadom, hogy első szándéka lenne
elől-hátul megbaszni, ha véget érne ez a szarság. Nem hiába öltözött ki ez is
úgy, mint egy kurva - vigyorgott a nő, de a mosolya torz volt, és mikor
felnevetett, nyál fröccsent ki a szájából. – Na, mi van, meglepetésként ért,
hogy kinyitottam a mocskos szájamat?
Paul összepréselte az ajkát, David pedig elfintorodott.
– Ki a bérlője? – Láthatólag az összes sértést elengedte a füle mellett, és nem
törődött Naya elpirult arcával sem. Úgy meredt a nőre, mintha esküdt
ellensége lenne. – Ki a bérlője?!
– Biztos nem ez az úriembernek kinéző seggfej – intett David Wolf felé,
mire Paul megdermedt. Felváltva nézett a Nagyhatalomra és a nőre. – Ha egy
ilyen embert meglátnák, még egy éjszakát sem töltenék vele, nemhogy
dolgozzak neki! – fröcsögte a szavakat. – És azt hitte, maga a célpont? Azt
hitte, mi mind magára pályázunk, és ezt a kurvát csak belekevertük? Maga
tényleg ennyire vak? Hát nem csodálom, ha még annyira sem jött rá, hogy
maga volt az, aki belekeveredett.
– Árulja el, kinek dolgozik, vagy ha nem...
– Ha nem? Akkor mit csinál? Megdug? Ha annyira érdekli, hát tessék! Én
nem dolgozok senkinek! A magam ura vagyok. Kértek tőlem egy szívességet,
kaptam pár fontot a zsebembe, és egy ígéretet, miszerint ha megteszem,
amit meg kell tennem, megkapom a méltó jutalmamat.
295

