Page 295 - A sírból üdvözöl

ajtóban. A tekintete Nayára, majd Wolfra siklott.
– Őrültséget csinálsz – sziszegte a bátyjának, ahogy kitárta az ajtót. – Nem
kellett volna őt is belerángatnod.
– Már így is benne van a szarban, Sam. Hidd el, ha tehetném, kihagynám
mindenből, de most már nem tudom – válaszolta fojtott hangon Paul, majd
belépett a kis helyiségbe, Naya a nyomában.
A szoba betonfalai között rettenetes volt a hideg, a nő azon nyomban össze is
rezzent, és lopva megdörzsölte csupasz karjait. Behúzódott a szoba egyik
sarkába, közel Samanthához, és figyelte, amint a Nagyhatalom emberei
becsukják az ajtót, és elfoglalják a helyüket Wolf két oldalán, mintegy
védelmezve őt.
A kis helyiségben egyetlen lámpa világított.
A közepén négy szék volt egymás hátához tolva, kör alakban elrendezve.
Naya egy pillanatra úgy érezte, mintha egy régi fekete-fehér filmben lenne,
amint felismerte a székeken ülő négy bérgyilkost, köztük azt is, aki meglőtte
őt. Vad düh villant a szemében, ahogy azt a nőt is észrevette, akinek az
oldalán és combján levő sebeit köszönhette.
Megbilincselt kezekkel, egyenes háttal ültek. Mindegyik maga elé
meredt, de az ajtó csukódásra mindannyian felkapták a fejüket. Naya
tekintete találkozott a nőével; meglepődött, ahogy meglátta a szemében
lobogó vad és elszánt tüzet. Az arca piszkos volt a szétmaszatolt könnyektől,
a homlokán egy heg húzódott, jelezve, hogy ott volt az a pont, ahol bevágta a
fejét a könyvespolc oldalába, elvesztve ezzel az eszméletét. Gonosz vigyora
sokkal inkább vicsornak hatott, és az egész arca eltorzult tőle.
– Ketyeg az óra, Cooper. Igazán nekiláthatnál, kezdek unatkozni –
fintorodott el a Nagyhatalom, mire Paul elfordult. A keze ökölbe szorult, és
remegett a dühtől.
– Tudom, hogy úgyse akartok beszélni, de azt is tudom, ki a bérlőtök. –
Szavait már a székeken ülőkhöz intézte. – Mind ismeritek David Wolfot,
nemde bár? Egy vagyont, vagy talán pár fontot fizetett nektek, hogy
felbéreljen titeket... De most már mindegy is, nem igaz? Gyilkosság vádjával
vagytok letartóztatva, szóval tudni akarom, ki a bérlő! Hallani akarom a
nevét!
A csend hosszúra nyúlt, de egyikük sem szólalt meg, csak lehajtották a
fejüket.
– Hát, ez nem igazán működik – nevetett fel keserűen Wolf.

293