Page 290 - A sírból üdvözöl

Jobbnak látta, ha gorombán elfordul, és elrohan. Meg sem várta, hogy
Stewart befejezze a megkezdett mondatát, egyszerűen csak elfordult, és a
szaporán kopogó cipője kíséretében elsietett, csakhogy alig jutott pár
méterrel elébb, a férfi utánalépett, és megragadta a karját.
– Eresszen el! – rántotta ki magát a szorítás alól. – Nem kell elkísérnie
sehova, el tudok menni magamtól!
– Paul említette, mennyire szivos, de nem gondoltam volna, hogy
ennyire...
– Nem érdekel, mit mondott rólam Paul, egyszerűen hagyjon békén!
Nem kell bébiszitter!
– Kockáztatni akar? És ha netalán ismét rátámadnak? Ha elkapják azt a
csinos kis derekát, és berántják egy sikátorba, onnan már nem fog tudni élve
kijutni, higgye el! Nem áll szándékomban bébiszitterkedni, fogja fel egy
fuvarnak, egy kíséretnek...
Naya összefonta a karját a mellkasán, és úgy nézett a férfira. Az arca
még mindig égett az előbbi megjegyzéstől. Végül megrázta a fejét, elment a
férfi mellett, és önként foglalt helyet a rendőrautó hátsó ülésén, és tűrte,
hogy Paul barátja a visszapillantó tükörben, egy elégedett és győztes mosoly
keretében lesse minden mozdulatát.
– Wolf is ott lesz a kihallgatáson. Kerülje, ha teheti – mondta hosszas
hallgatás után, ahogy elindította az autót, és óvatosan a rendőrség felé vette
az irányt.
– Hogyhogy megjelenik?
– Paulnak vannak taktikái. Nem tudom, mivel érte el, hogy a
Nagyhatalom idejét ilyen dolgokra szánja. Lehet, hogy megzsarolta vagy
megfenyegette azzal, hogy kiteregeti a kis titkait, ha még egyszer
bérgyilkosokkal próbálkozik. Wolfnak pedig meg kell védenie a hírnevét és a
becsületét, ezért inkább eljön a kihallgatásra. Jobb neki is, ha lerázza a
gyanúsítottságot magáról.
– Mindkettőt el tudom képzelni. Mármint, hogy Paul bizonyára
egyszerre fenyegette és zsarolta is. Másképp nem hinném, hogy David időt
szánna erre, ha tényleg olyan hatalmas ember, hogy mindenki
Nagyhatalomnak hívja.

288