Page 288 - A sírból üdvözöl

Hosszú sóhaj szaladt ki a száján, amint a tükör elé állva megigazította
sötét tincseit, majd megszemlélte magát benne. Sápadt arca kiemelte a
szeme sötét színét, a szeme alatti karikák pedig eltűntek, hála a leheletnyi
alapozónak, amit használatba vont. Arcvonásai Jamesre emlékeztették,
hiszen szinte teljesen egyformák voltak; Naya már nem is tudta, mit örökölt
az anyjától. A szeme, az arca, mindene az apjáé volt, semmi sem
emlékeztette őt arra a nőre, akit az édesanyjának nevezett, és akiről még azt
sem tudta, hogy nézett ki. De ez már nem érdekelte különösebben, hiszen az
igazi családot mindig is James képezte neki. Ha ő ott volt, Nayának megvolt
mindene. Most pedig úgy érezte, semmije és senkije nincsen, hiszen az apja
rég meghalt már. Három kínkeserves évet bírt ki eddig nélküle, és semmi
másra nem vágyott, csak arra, hogy újra láthassa az ő imádott édesapját.
Még vetett egy utolsó pillantást a tükörre, és lesimította a fekete
szoknyáját még mielőtt az ajtó felé indult volna. Magának se akarta bevallani,
de a lelke mélyén tudta, hogy nem a kihallgatás izgatta fel annyira, hogy
kiöltözzön, hanem valójában Paul miatt vette fel az ünnepi ruháját. Igaz, kissé
dühítette ez a tipikus női viselkedés, de azért egy ennyit csak
megengedhetett magának; ráadásul kíváncsi volt Paul arcára is, amikor
meglátja majd őt.
Jól bezárta maga mögött a bejárati ajtót, majd lesietett a lépcsőn, és
csak ekkor vette észre az út túloldalán álló rendőrautót, mellette pedig egy
férfit, az autó ajtajának támaszkodva. Hirtelen felgyorsult a szívverése, ahogy
lopva körülnézett az utcában, és mivel egy lelket sem látott, gyanakodva,
óvatos léptekkel elindult a férfi felé, aki erre ellökte magát az ajtótól, mintha
eddig csakis rá várt volna. Zsebre dugta a kezét, és olyan szemekkel mérte
végig őt tetőtől talpig, hogy a nőnek akaratlanul is rózsásabb lett az arca. A
férfi tekintete végül az arcára siklott, és szerencsére ott is maradt.
– Naya Narroway, igaz? – kérdezte apró, alig észrevehető mosollyal az ajkán.
Naya meglepetten állt meg előtte, és felnézett rá. Szinte ugyanolyan
magas volt, mint Paul. Rendőri egyenruhát viselt, ami ráfeszült a testére,
jobb oldalán megcsillant a derekára csatolt adóvevő. Sötét haja és szeme,
valamint markáns arcvonásai miatt roppant jól nézett ki, a nő azonban kiszúrt
egy forradást, amely a halántékától egészen a szeméig húzódott. Bizonyára
kellemetlen emlékhez fűzhető; a kíváncsiság apró tűszúrásai kezdték égetni a
bőrét, és legszívesebben rákérdezett volna a csúnya seb okára, ám inkább
hallgatott. Az jobban érdekelte, mit is keres itt a férfi, és mit akar tőle;

286