Page 284 - A sírból üdvözöl

Megszorította a tolószéke karfáját, és olyan erősen harapta be az ajkát, hogy
kibuggyant a vére, lefolyt az állán, és megszínezte a ruháját. Azonban nem
törődött vele, csak tovább nézte az aprócska sírt, amire pont rásütött a nap.
A sír kicsi volt a többihez képest. Az évszámok is megismétlődtek,
ellenben a többivel. Míg azokon több évtizedes különbségek voltak, addig itt
csupán két egyforma évszám szerepelt, jelezve, hogy az itt nyugvó testnek
ideje sem volt kifejlődni és megszületni; máris megszűnt létezni.
A puha földön két vörös rózsa árválkodott, amit James vásárolt neki a közeli
virágüzletben, hogy a fia sírjára tehesse.
Újabb vércsepp folyt le az állán, ám ez már egy kövér könnycseppel is
elvegyült. Naya sziszegve törölte meg az arcát a kezével, és érezte, hogy a
szeme égni kezd a könnyektől, amiket igyekezett visszafojtani.
A tolószéke már borzasztóan kényelmetlennek bizonyult, hiszen már órák óta
itt volt, és a kisfia sírját bámulta. Jamesnek már rég végeznie kellett volna,
hol maradt ilyen sokáig? Bizonyára megejtett pár szót az illetőkkel, fokozva a
helyzetet és a szenvedést – az apja már csak ilyen volt, imádta húzni az időt
bizonyos esetekben, főleg azokban, amiket még élvezett is.
Ám éppen ekkor kövek csikorgását és léptek zaját hallotta a háta mögül,
majd valaki finoman végigsimított a haján. A mindentudó atyai mozdulat
megnyugtatta Nayát, és ahogy felpillantott az apjára, James melegen
rámosolygott. A lánya azonban nem viszonozta a mosolyt, csak dühösen
meredt rá, majd visszafordult a sír felé.
– Miért maradtál ilyen sokáig? – A hangja számon kérő volt.
– Nem megy ez olyan könnyen, szívem – válaszolta türelmesen James,
majd odanyúlt, hogy letörölhesse a lánya ajkára és állára száradt vért, de az
elkapta a fejét és durván ellökte a kezét.
– Megtudja ezt valaki? Hagytál nyomokat?
– Soha senki nem fog rájönni, hogy én tettem.
– Biztos vagy benne?
– Én mindig biztos vagyok a dolgomban, édesem.
– Ki volt az első? – folytatta a faggatózást, miközben egyre erősebben
markolta a tolószéke karfáját.
– Sidony. – James halkabbra fogta a hangját, majd a zsebébe nyúlt, és
elővette a Listát, majd felmutatta bizonyításképpen, hogy az első két személy
már kihúzva.

282