Page 282 - A sírból üdvözöl

– Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, miről van szó! Nem is emlékszel,
mi történt itt nemrég? Vagy, hogy mi történt a könyvtárban? Nem emlékszel
a saját embereidre, akik ki akartak nyírni?
– Ha arra célzol, hogy szándékomban állt megöletni, akkor tév... – Nem
tudta befejezni a mondatot, mert a következő pillanatban Paul előrelendült,
és a torkának szegezte a kését, de olyan gyorsan, hogy a Nagyhatalomnak
megmozdulni sem volt ideje.
David megdermedt, és úgy meredt Paulra. A halántékán kidagadtak az erek
az idegességtől és az ijedtségtől, a szíve olyan hevesen dobogott, hogy
érezte, mindjárt rosszul lesz. Szúrást érzett a nyakánál, ahogy a hideg penge
éle a finom bőrének nyomódott.
A hátul ülők szinte egyszerre ugrottak föl, hogy a segítségére siessenek, de a
férfi csak egy óvatos mozdulat keretében leintette őket. Borzasztóan
nevetségesnek érezte a helyzetet, és vissza kellett fognia magát, nehogy
hangosan felnevessen.
– Nyugalom, srácok, el tudom intézni. Nem fog bántani, ahhoz ő túl gyáva.
Nem igaz, Cooper?
Paul kezében megremegett a kés, és nekinyomta a Nagyhatalom
torkának, aki erre felszisszent. A vér kiserkent, és lassan lefolyt, hogy vörösre
színezze a szépen kivasalt inget.
– Ne hidd, hogy nem tudom, te állsz a bérgyilkosságok mögött – kezdte, és
úgy köpte a szavakat, mintha égették volna a nyelvét.
– Paul...
– Nem tetszik, hogy az enyém a Johnson-ügy, igaz? Nem tetszik, hogy én
birtoklok valamit, ami eddig a tiéd volt, ugye? Elhatároztad, hogy
kivégeztetsz pár amatőr kölyökkel, engem is és Nayát is. Azt hiszed, hatalmad
van mindenki fölött, de tévedsz. Hatalmasat tévedsz, ha azt gondolod, te állsz
mindenki fölött. Azt hitted, nem jövök rá, hogy te... pont te vagy az, aki meg
akar öletni, mert kurvára irigy rám, és mert van mit rejtegetnie? Tudom, hogy
rejtegetsz valamit, másképp miért akartad volna eltussolni az ügyet? Én
pedig rá fogok jönni arra, mi az. És megbosszulom azt is, hogy rám küldted
azokat a kibaszott kölyköket, hogy megöljenek!
David Wolfnak erre már minden szín kiment az arcából. Az ajka egyetlen
vonallá préselődött.
Paul kezében ismét megremegett a kés, és hiába próbálta visszatartani a
keze remegését, egyre mélyebbre fúrta a penge élét a finom bőrbe.

280