Page 281 - A sírból üdvözöl

– Elég sok mindent színlelsz te az érdeklődésen kívül is, Wolf. Az ember
pedig hozzászokik egy idő után mások színjátékaihoz.
David keze ökölbe szorult.
– Úgy beszélsz, mintha a te lelked is tiszta lenne, Cooper, pedig te is olyan
mocskos vagy, mint bárki más, nem igaz? Vagy talán, mint én. Neked is
vannak titkaid, akárcsak nekem, ne ártsuk bele magunkat egymás életébe,
főleg ne az enyémbe, mert annak következményes vége lesz.
– Ó, szóval fenyegetsz? – sziszegte Paul, és megmarkolta a zsebében
levő kését. Régóta nem használta, és úgy látszott, éppen itt az ideje.
– Nevezd aminek akarod. Én tanácsnak hívnám a helyedben – vetette
oda a Nagyhatalom. – És be is tartanám.
– Én is tudok rólad egyet s mást, Wolf. Tudom, kikkel üzletelgetsz, tudok
a piszkos kis ügyeidről is, és ne hidd, hogy nem lenne bátorságom
nyilvánosságra hozni. Akármilyen csendben is működsz, fel tudnám tekerni a
hangerőt, hogy a kiáltásokat mindenki meghallja – vágott vissza Paul; a
hangja elhalkult, és az arca eltorzult a dühtől.
David látszólag egy kissé elsápadt. Úgy meredt Paulra, mintha esküdt
ellensége lenne – ezek után talán még inkább azzá is vált. Amikor pár
másodperc után megszólalt, a hangja halk volt és kellemetlenül nyugodt:
– Nem tudsz te semmit rólam, Cooper, nem kell elszállnod magadtól. És az,
hogy mit intézek, messzemenően nem tartozik rád. Ne üsd bele az orrodat a
dolgomba, mert ezt nemcsak te fogod majd megbánni. – David közelebb
hajolt, és szinte már a kollégája fülébe lehelte szavait: – Gondoltál már a
drága húgodra? Elég durva és perverz dolgokat tudnék tenni vele... Na, és ott
van a barátnőd is, akivel a minap együtt láttalak. Csaknem aggodalmat látok
a szemedben? Vele is szépen el tudnék bánni, jobbnál jobb és élvezetesebb
dolgokat csinálnék vele, de csak akkor, ha okot adsz rá. Most pedig nagyon
közel vagy ehhez.
– Erre adok okot, vagy inkább arra, hogy megölj?
David erre hátrahúzódott, és az arcán meglepettség suhant át.
Szkeptikusan vonta fel a szemöldökét; úgy nézett ki, mint aki mindjárt
elneveti magát.
– Miről beszélsz?

279