Page 286 - A sírból üdvözöl
P. 286

elalélt a boldogságtól, és hitetlenül bámulta a kijelzőt, miközben Roberthez
        sietett, hogy elújságolja a nagy hírt. Még sosem érzett ahhoz foghatót, mikor
        megtudta, gyermeket vár. Hirtelen minden más megszűnt létezni körülötte,
        már nem volt fontos senki és semmi, csak a hasában fejlődő aprócska emberi
        lény. Már nem aggódott a számlák miatt, nem félt attól, hogy valamit nem
        fizetett be időben, egyszerűen csak boldogság és mérhetetlenül nagy
        nyugalom lengte körül a testét. Pillekönnyűnek érezte magát, mintha
        lebegett volna; mintha egy ismeretlen és végtelen erő tartotta volna őt a
        magasban, nem engedve, hogy valaha is földet érjen.
             Ám ezeknek az érzéseknek a tömkelege egyetlen éjszaka alatt tört szét
        és szűnt meg, mintha soha nem is lett volna – és mindezt már soha nem is
        kaphatja vissza.
        Vajon Sidony ezt érezte, mikor megtudta, hogy kisbabát vár? Vajon
        ugyanazok a gondolatok játszódtak le a fejében, mint az övében? Hogy vajon
        kislány, vagy kisfiú lesz-e? Hogy vajon mikor és hogyan rendezzék be majd a
        babaszobát? Hogy vajon mi lesz a kis csöppség neve, mikor megszületik?
             Naya a kezébe vette a tesztet, és megérintette a kijelzőt. Sidony babát
        várt – ezt most is alig tudta felfogni. Vajon ma tudta meg? Pont ma, a halála
        napján? Épp, hogy elvették tőle a kisfiát, Sidony már teherbe is esett... Még
        sosem volt ennyire dühös a barátnőjére, habár tudta, hogy a dühe alaptalan,
        hiszen Sidony már halott, a halottakra pedig nemigen jó haragudni. Ezek
        szerint Sidony irigy volt... Egy irigy kurva volt, akinek nem tetszett az, hogy
        Naya gyereket vár, ezért belement a Játékba, hogy mihelyt megöli a fiát, neki
        legyen gyereke. Ezek szerint akkor a vallomásuk is egy nagy hazugság volt;
        azért tették, hogy Naya megbocsásson neki. Ó, de nem tudták, hogy ő már
        soha senkinek nem fog megbocsátani. Hogy ezeket a tetteket már nem lehet
        visszaszívni, sem pedig visszacsinálni. Hogy amint a markába került az
        igazság, azt ki is használja. Ugyan miért kegyelmezett volna nekik? Ugyan
        miért kegyelmezne a többi szereplőnek, akik a Listán vannak? Mert
        megtehetné.. de még mennyire! Egy szavába kerülne, hogy visszafogja az
        apját, hiszen James mindent megtenne neki. Mindent. De akkor hol maradna
        a szórakozás? Hol maradna a bosszú? Hol maradna az öröm, amit mások
        halála okoz neki? Hol maradna James öröme, hogy gyilkolhat, ha visszafogná
        őt? Ha megölték a fiát, hát ő is ölni fog, nem fogja érdekelni immár senki és
        semmi. Megtesz mindent a bosszúért. Mert a Narrowayek bosszút állnak
        mindig, történjen bármi.


        284
   281   282   283   284   285   286   287   288   289   290   291