Page 285 - A sírból üdvözöl
P. 285

– Lassan vagy gyorsan?
             – A fiaddal és veled lassan vagy gyorsan végeztek? – kérdezett vissza
         James, ám most már eltűnt minden kedvesség a hangjából, és valósággal
         köpte a szavakat. – A szokásosat csináltam vele is. Szenvedett, ó, de még
         mennyit és mennyire! Láttad volna a vőlegényét, ő hogy szenvedett,
         miközben végignézte, amint élve megnyúzom élete szerelmét.
             James a zsebébe nyúlt, és előhalászott egy képet, majd átnyújtotta a
         lányának. Naya keze remegett, ahogy elvette a fényképet, és hosszasan
         bámult rá. Az apja készítette igazolásképpen a megnyúzott holttestekről. A
         képen tisztán látszott Sidonyék kis nappalija, a falra felkenődött vér, valamint
         a csupa húsból és izomból álló, immár felismerhetetlen testek a földre
         fektetve, mellettük pedig a lenyúzott bőr tömkelege; a padló szinte már
         teljesen fekete volt a rengeteg vértől.
         Naya érezte, hogy mindjárt összehányja magát a látványtól és a gondolattól,
         hogy azok ott, a képen, régen még a legjobb barátai voltak. Sidony, a mindig
         vidám, mosolygós, szeretni való nő, és Zac, a csendes, zárkózott, tanulni
         vágyó férfi... Tulajdonságaikat tekintve teljes ellentétek voltak, mégis
         tökéletesen összeillettek, és Naya irigyelte is őket amiatt a kapcsolat miatt,
         ami volt nekik, hiszen ők sosem egyeztek olyan jól Roberttel. Lehetséges,
         hogy erről a korán érkező baba tehetett? Nem... Sebastian nem volt hibás...
         mindenről csak Robert tehetett. Csakis Robert.
             – Ó, és itt van még valami – szólalt meg hirtelen James, majd egy kisebb
         dobozkát nyújtott át a lányának, aki meglepetten vette el. – Ajándék neked,
         édesem.
             Naya hosszasan nézett a bordó dobozkára, és óvatosan megérintette a
         finom bársonyborítást. Talán egy nyaklánc van benne? James még sosem vett
         neki ékszert, még a tizennyolcadik születésnapjára sem, így nem értette,
         miért kapott tőle épp most, épp ilyen ajándékot.
         – Nyisd csak ki! – noszogatta az apja, és csillogó szemmel leste az arcát,
         várva a reakcióját.
             Megfogta a doboz tetejét, és lassan, kiélvezve a helyzetet nyitotta fel,
         ám a várva várt ékszer helyett valami más volt benne, amitől Nayának
         elakadt a lélegzete. A doboz belsejében egy terhességi teszt volt; az aprócska
         kijelzőn ott virított a két csík, mellette pedig apró betűkkel azt írta: terhes.
         A szíve őrülten kezdett dobogni, és úgy érezte, mindjárt elájul. Eszébe jutott,
         amikor ő végezte el a tesztet, és megjelent rajta a két piros csík; akkor majd'

                                                                           283
   280   281   282   283   284   285   286   287   288   289   290