Page 280 - A sírból üdvözöl

hangzott fel, és kivehetetlen szavak jártak ide-oda, mígnem egyszer csak egy
ismerős hang szólalt meg:
– Ma én fizetek, fiúk. Tartozom egy ennyivel.
Paul erre megdermedt, és azon nyomban kiegyenesedett. Az inge
megfeszült a testén, és hogy palástolja a hirtelen remegni kezdő kezét,
megfogta a poharat. Olyan erősen szorította meg hogy az majdnem
kettétörött; az ujjai teljesen elfehéredtek a szorítás erejétől. Ismét
cipődobogást hallott, de ez már egyre közeledett feléje, míg az illető oda
nem ért a pulthoz.
– Nocsak, kit látnak szemeim. – David Wolf hangja gúnyosan csengett, mire
Paul vetett rá egy lenéző pillantást. – Mi van, Cooper, felejteni akarsz?
Paul szembefordult a férfival, de olyan gyorsan, hogy meg kellett
kapaszkodnia a pultban, nehogy lecsússzon a székről.
– Mit keresel itt? – szegezte neki a kérdést.
– Ez egy publikus hely, ha nem tévedek. Ide az jár, aki akar, én pedig
elég gyakran megfordulunk itt az embereimmel.
David Wolf szája sarka felfelé kunkorodott, és ahogy a tekintetük
találkozott, szeme élesen megvillant, mintha tudni akarta volna, hogy nem
tűr el könnyen ilyen hangnemet.
Fekete öltönyt viselt, gondosan megkötött nyakkendője rásimult szépen
kivasalt ingére. Úgy nézett ki, mint mindig; magabiztosan és
tiszteletreméltóan; bizonyára valami mocskos ügy miatt öltözött így ki. Paul
legszívesebben szájba vágta volna.
Végül a Nagyhatalom elfordult, és magához intette a pultost, aki fancsali
arckifejezéssel lépett oda, hogy felvegye a rendelést.
– Látom, fontos megbeszélésed van – morogta Paul, amint David
feltelepedett a mellette levő bárszékre, és egy újabb intéssel jelezte a
pultosnak, hogy vigye hátra az italt az embereinek. – A piszkos ügyeidet
intézed, mi?
David szeme újra megvillant, és szokásához híven a kérdésre kérdéssel
válaszolt; imádta ezt a taktikát.
– Mindenkinek vannak piszkos ügyei, nemde bár? – Paul erre nem válaszolt,
csak összepréselte az ajkát, igazat adva ezzel a Nagyhatalomnak. – Na látod?
Erről beszéltem. Na, és te mi járatban vagy itt? Nem mintha érdekelne, de ha
már te is udvariasan megkérdezted, illik érdeklődést színlelnem.

278