Page 279 - A sírból üdvözöl

sarokban, és egy régi magazint lapozgatott. Paul érkezésére felnézett egy
pillanatra, de azon nyomban el is fordult.
A nyomozó visszafordult a pult felé, és ránézett a nagydarab férfira, aki maga
elé meredve törölgette a poharakat. Eszébe jutott Jerry, a srác, aki itt
dolgozott, és aki meghalt a támadás során. A lövés a szívét érte, esély sem
volt a megmentésére.
Paul nagyon sajnálta őt, hiszen régóta ismerte. A temetésén azonban már
nem vett részt, csak csendben, magában gyászolt.
– Kér valamit, uram? – A férfi hangja mély volt, a kérdése pedig eléggé
mogorván hangzott.
Paul elgondolkodott egy pillanatra. Valami erőset szeretett volna inni,
ami valamennyire könnyítene a lelkén, csak hogy a lánya halála óta nem ivott
alkoholt, tekintve, hogy a volt feleségét is erős kötelék fűzte az italhoz.
– Whiskyt kérek – mondta végül, és figyelemmel kísérte, amint a pultos férfi
kitölti az italt, majd egy hanyag mozdulattal eléje teszi.
A nyomozó ránézett a poharára, és hosszasan sóhajtott fel.
Bármennyire is vágyott jelen pillanatban az egyedüllétre, hogy rendbe tegye
a gondolatait, mégis most kivételesen zavarta a csend; szerette volna, ha
többen veszik körül, hogy miközben ő a saját magányát élvezi, bepillantást
nyerhessen a körülötte levők életébe. Hallgatni akarta az emberek
beszélgetését, látni akarta, amint magyarázás közben szinte észrevétlenül
mutogatnak és gesztikulálnak, érezni akarta, hogy vannak, akik körülveszik
őt, és nem hagyják, hogy elsüllyedjen a saját poklában.
Ismét Samantha jutott eszébe, és a szavai, amiket a fejéhez vágott. Még
mindig nem tudta felfogni, hogy a húga miért nem hisz abban, hogy tényleg
David Wolf az, aki rá és Nayára uszította a bérgyilkosokat. Egyszerűen nem
tudta felfogni, miért ellenezte annyira, hogy meggyanúsítsa a Nagyhatalmat.
Bizonyára félt, ezt egyikük sem tagadta, hiszen Wolftól tényleg lehet tartani,
de azért mégsem tűrheti, hogy a Nagyhatalom játszadozzon vele. Vissza
kellett vágnia, vissza akart vágni neki, csak még nem tudta, mivel és hogyan
tegye meg. Szüksége volt bizonyítékokra. De honnan szerezhetne még? Wolf
nem kínálja tálcán őket...
A kávézó ajtaja fölött újra megszólalt a csengő, jelezve, hogy új
vendégek érkeztek. Paul nem fordult hátra, hogy lássa, kik azok; már nem is
érdekelte. Cipődobogást hallott, majd székek és asztalok lábai csikorogtak a
fapadlón, ahogy a társaság helyet foglalt az egyik asztalnál. Mély férfinevetés

277