Page 277 - A sírból üdvözöl

értelme, úgy ahogy Sherry is eltűnt az életéből, és ahogy a házassága is
megszűnt Anne-val. A földi pokolba került, és hiába sikerült nagy nehezen
kimásznia onnan, valahányszor eszébe juttatták a múltját, mindig visszaesett
a kénköves bugyrok közé, ahol a lángok elevenen égették el a testét, és falták
fel a lelkét.
Samantha pedig ugyanezt tette vele nem is olyan rég.
A lelkébe gázolt, a múltjába tiport, ahogy felemlegette Anne-t és Sherryt.
Felhasználta a gyenge pontjait, csak, hogy fájdalmat okozzon neki... Paul azt
hitte, a húga sosem lesz képes ilyenre, hiszen a lánya halála után mindig ott
volt mellette, és támogatta, ráadásul sosem szólt egy szót sem, noha a
szeméből néha ki lehetett olvasni, hogy már ő sem bírja tovább egyszerre két
ember terhét cipelni. Sőt, Charlotte-tal ellentétben sosem tette szóvá, hogy
gyűlölné az új Pault, aki a veszteség után vált belőle.
De ezek szerint tévedett.
Tény, hogy míg Charlotte élvezettel hozta fel újra és újra a szeretteit, hogy
fájdalmat okozzon, addig Samantha csendben eltűrte testvére új
tulajdonságait, és nem szólt semmit – mostanáig.
Igaz, neki sem volt joga sértéseket vágnia a húga fejéhez, mégis megtette, és
most valamiért elégedettnek érezte magát. Titkon pedig, egy nagyon kicsit
örült, amiért a testvéréből ilyen aggodalmat váltott ki az eltűnése, habár
tudta, hogy ez helytelen. Vissza kellett volna hívnia, hogy tudassa, minden
rendben van vele, nem kellene hagynia aggodalmak között gyötrődni, amiért
megesett közöttük egy veszekedés, hiszen ő maga is olyannyira hibás volt
ebben az egészben, mint Samantha.
Nem akarlak elveszíteni téged is; még nem. A húga szavai jártak a
fejében, és nem volt képes elszakadni tőlük. Újra és újra meghallgatta az
utolsó üzenetet, és még akkor sem hagyta abba, mikor már kívülről tudta
minden szavát.
Nem akarlak elveszíteni téged is; még nem.

* * *

Paul a kórháztól nem messze levő kávézóba ült be, oda, ahol nemrég
még megtámadták őt és Nayát.

275