Page 272 - A sírból üdvözöl

lenyelni, de a vér egyre csak gyűlt és gyűlt, majdnem megfullasztva őt.
Felnyüszített, és ismét kapálózni kezdett.
A teste égett; olyan volt, mintha a földi pokolban lenne, és a lángok
nyalogatnák a bőrét. Az elején nem akarta, hogy véget érjen az élete; most
annál inkább könyörgött a halálért. Elviselhetetlenül fájt minden egyes
porcikája, és ez a fájdalom percről percre egyre csak nőtt és nőtt. Még soha
életében nem élt át ennél nagyobb kínt, miközben a percek óráknak, sőt,
napoknak tűntek, ő pedig fohászkodott, hogy végre véget érjen a fájdalom, és
csendben meghallhasson.
James kése szaporán járt a testén, Zac pedig magánkívül ordított, ám
ezek a hangok már nem jutottak el a tudatáig, olyannyira messziről szóltak.
Aztán egyszer csak megszűnt minden kép és hang. A fájdalom sem volt többé,
egyszerűen csak lebegett, mintha az égben lett volna. Mintha a csupasz
semmiben lett volna.
– Zac – akarta suttogni, de egy hang sem jött ki a torkán. A testét sem érezte
már többé, mintha nem is lett volna. A gondolatai tovaszálltak, de már az
sem érdekelte, hogy ő maga is a semmi részesévé válik. Hogy örökre
megszűnik létezni.
Zac nem hitte el.
Nem, egyszerűen képtelen volt felfogni azt, hogy Sidony meghalt. Hogy sem
ő, sem pedig a közös gyermekük nincs többé. Nem bírt a holttestre nézni; elég
volt neki végignézni, amint James lassan megkínozva kergeti a halálba a
menyasszonyát, szépen, egyenletesen nyúzva le a bőrt a hasáról és a lábairó.
Sidony elkerekedett szeme, oldalra dőlt feje bizarr látvány nyújtott. Az arca
megduzzadt a szájában felgyűlt vértől. A mellkasa már nem emelkedett és
süllyedt, a teste teljesen élettelen volt.
Szőke haját vörösre festette az a rengeteg vér, ami mindent belepett; padlót,
a falat... mindent.
Zac nem hitte el azt sem, hogy számára is itt a vég. A szeme sarkából
látta, amint James a kése élét feni, szikéit pedig precízen elrendezi a zakója
zsebében. Hiszen perccekkel ezelőtt még ott volt a konyhában, a boldogság
mámorában úszott, és élete szerelmét ölelte! Hiszen nemrég még minden
olyan szépen alakult! Most pedig itt ült összekötözve egy széken, és a halálát
várja... A halált, aminek a jelentése még nem jutott el teljesen a tudatáig.
Nem bírta tovább, előregörnyedt, és az ölébe hányt. Kiadta az ebédjét, a

270