Page 268 - A sírból üdvözöl

A hangja feszélyezte Zacet. Érdeklődő és kissé közömbös volt, ám mégis
volt valami benne, amitől az ember akaratlanul is megborzong. Ennek
ellenére mégis zavartan bólintott. Legszívesebben elküldte volna innen, de az
már túlságosan udvariatlan lett volna tőle, ő pedig nem akart rossz
benyomást kelteni a férfiben.
Ám ekkor valami eszébe jutott; mi van, ha James Narroway tud a Játékról? Mi
van, ha Naya elmondta neki azt, amit tőlük tudott meg?
– I-igen – toldotta meg a bólintást, és hiába próbált határozottnak
tűnni, a hangjából sütött a félelem. – Segíthetek valamiben?
James zsebre dugta a kezét, és úgy nézett az előtte állóra. Úgy
mosolygott rá, mintha büszke lenne, ám ha valaki ismerte volna őt annyira,
akkor tudta volna, hogy ez a mosoly sokkal inkább a viszolygást és az undort
palástolta. Köze sem volt a büszkeséghez, vagy a boldogsághoz.
– Ami azt illeti, igen, köszönöm kérdésed. Bemehetek?
Zac habozott.
Nem, egyáltalán nem akarta beengedni a lakásába James Narrowayt. Nem
tudta, mi ez a hirtelenről jött udvariatlanság a részéről, ám úgy érezte,
végzetes hiba lenne, ha szabad utat adna a férfinak. Nem akarta bevallani
magának, de legbelül tudta, hogy azért viselkedik így, mert fél. Félt ettől az
embertől, akinek már a megjelenéséből és a hangjából is sütött... valami.
Valami, ami megmagyarázhatatlannak bizonyult számára. Ellenszenv? Nem,
több volt ez annál.
Mégsem mert nemet mondani, így kitárta az ajtót, és beengedte a férfit, aki
egy könnyed mozdulattal lépett be. A kezét nyújtotta, kézfogás gyanánt, de
Zac hátat fordított neki, és a nappaliba vezette.
Sidony éppen akkor lépett ki a konyhából. Finoman dörzsölte a nyakát,
pontosabban ott, ahol a bőrét nemrég még a vőlegénye ajkai becézgették.
Amint megpillantotta a vendéget, megdermedt, és elkerekedett szemekkel
meredt rá.
– Mr... Mr. Narroway? Öhm... örülök, hogy viszontlátom.
James rámosolygott, de a mosolya olyan hideg, a pillantása olyan rideg
volt, hogy Sidony érezte, hogy összeszorul a mellkasa. Megfordult a fejében,
hogy Naya talán elmondta neki azt, amit ők sem szabadott volna eláruljanak.
James pedig most bosszúért jött... Megborzongott erre a gondolatra, és lopva
Zacre pillantott. Látta, amint a férfi keze ökölbe szorul a teste mellett, és
izmai megfeszültek az idegességtől. A tekintete nyugtalanságot tükrözött,

266