Page 263 - A sírból üdvözöl

* * *

Sidony Clark mindig is magabiztos volt.
Mindig tudta, mit miért tesz, miért buknak ki pontosan azok szavak a száján,
amik a gondolataiban is megfogalmazódtak, és mindig biztosan alakította az
életét is. Voltak elvei, amiket betartott, amikhez szilárdan kötődött, és voltak
dolgok, amikhez vakon kötődött, miközben szépen, lassan felépítette a saját
életét. Nem számított, hogy korán összeköltözött a barátjával, vagy hogy
amint végzett a középiskolával, máris az ujján csillogott a jegygyűrű.
Egyszerűen tudta, mit akart, tudta, hogyan akarja, és mások jólétét és
békéjét lesve alakította az életét olyannak, amilyennek még kislányként
megálmodta.
De azon az éjszakán megváltozott valami, habár ezt sem önmagának,
sem másnap nem merte bevallani. A Játék éjszakáján valami eltörött
nemcsak benne, hanem Zacben is, és minden barátjában is, akivel azóta
beszélt. Igaz, ezt nem mondták ki hangosan, de Sidony érezte és tudta is,
hiszen ő maga is teljesen megváltozott azóta.
Már nem érezte magabiztosnak magát. Az a tulajdonság, ami eddig szilárdan
élt benne és fenntartotta őt az életben, egyszerűen eltűnt belőle; és mintha
sok mást is magával vitt volna...
Sidony rossz embernek érezte magát. Gyilkosként gondolt saját magára, aki
megölte a legjobb barátnője gyermekét – aki hozzájárult ahhoz, hogy az a
gyermek ne jöhessen világra...
Roppantul szégyellte magát. A bűntudat úgy emésztette, mint valami
betegség, amelyre nincs gyógymód. Rendesen falta a testét, kínozta,
gyötörte, és nem eresztette el még a halk segélykiáltások ellenére sem.
Sidony mindent megbánt már, amit akkor tett. Hogy elment Roberttel bulizni,
hogy használtak Zackel Ectasyt, hogy belement abba az ostoba Játékba, és
még élvezte is...
Nem tudott szabadulni az emlékektől sem. Ahányszor lehunyta a szemét,
hatalmas lángokat látott, amelyek kíméletlenül az ég felé csapdostak. Naya
halálsikolyait is hallotta, amint a tűz lassan nyaldosni kezdte a bőrét, látta,
amint a beinduló szülés fájdalmaitól, könnyek között üvölt, és várja, hogy
valaki megmentse őt. Hogy jöjjön végre valaki, aki kimenti az égő pokolból.

261