Page 265 - A sírból üdvözöl
P. 265

Az hitte, igaza van, de hatalmasat tévedett. Nem is sejtette, hogy régóta már,
         hogy a szíve alatt egy másik apró szív is az övével együtt dobban. Ám aznap
         dühös volt a barátnőjére, magára és mindenkire. Mikor hazajött, nem is
         köszönt Zacnek, aki az étkezőasztalnál ült egy papírhalom közepette, csak
         besietett a fürdőszobába, hogy aztán egy órán keresztül, a földön ülve
         bámulja a terhességi tesztet, azon gondolkozva, hogy érdemes lenne-e
         elvégezni. Hiszen szedte a fogamzásgátlót, annak ellenére, hogy az utóbbi
         időben, tekintve a történtekre, már nem nagyon figyelt a rendszerességre, de
         ennek ellenére Zackel minden alkalomkor védekeztek. Mindig vigyáztak arra,
         nehogy egy kis jövevény hamarabb csússzon be a tervezettnél. Ám az elmúlt
         napok miatt talán már ez sem érdekelte őket... Sidonynak legalábbis meg
         sem fordult a fejében a védekezés, amikor legutóbb szeretkeztek Zackel,
         hiszen számára magától értetődő volt, hogy a férfi mindenre odafigyel. Úgy
         látszik, tévedett ebben is, most pedig kisbabát várt, és a teszten levő két csík
         szinte már világított.
             Ahogy kilépett a fürdőszobából, nem bírta tovább, és meg kellett
         kapaszkodnia az ajtófélfában. Úgy érezte, mindjárt összeesik a fáradtságtól
         és a hirtelen rátörő izgalomtól.
         Kisbabát várt.
         A szavak olyan édesek voltak a szájában, akár a méz. Fel kellett dolgoznia ezt
         a hirtelen jött hírt.
         Egész testében remegett, de kiűzte a fejéből a rossz gondolatokat – miszerint
         épp most gyilkolta meg a legjobb barátnője gyermekét, és a sors úgy döntött,
         hogy most őt ajándékozza meg egy kisbabával –, és igyekezett boldognak
         tűnni, hiszen legbelül az is volt. Boldog, ám egyben félt is, hogy vajon mit fog
         szólni ehhez a vőlegénye. Ismerte Zacet, ám arról fogalma sem volt, hogyan
         reagálna egy ilyen hírre.
             Zavartan indult a konyha felé; meztelen talpa alatt minden egyes
         lépésnél megreccsent az öreg fapadló.
         Zac ott ült az asztalnál, és szaporán töltögette ki a papírjait, amit másnapra
         kellett leadnia a főnökének. Az inge megfeszült a vállán és a hátán, ahogy az
         asztal fölé hajolt, és Sidonyra érezte, amint már a puszta látványtól egyre
         hevesebben kezd dobogni a szíve.
             – Zac? – szólította meg őt bizonytalanul, mire a férfi megfordult, és
         rámosolygott. Sidony sietve a háta mögé rejtette a tesztet, hogy a szerelme
         ne láthassa.


                                                                           263
   260   261   262   263   264   265   266   267   268   269   270