Page 266 - A sírból üdvözöl

Zac felállt a székről, és odalépett hozzá.
– Minden rendben? Jól vagy? – kérdezte kedvesen, és végigsimított az arcán.
Sidony felsóhajtott, majd odabújt hozzá, és a nyakába fúrta az arcát.
– Csak ölelj át...
Percekig álltak ott, egymásba fonódva, és egyikük sem akarta elengedni
a másikat. Mindketten ugyanazt akarták érezni; hogy valaki feltétel nélkül
szereti őket. Végül aztán Sidony volt az, aki kibontakozott az ölelésből, készen
arra, hogy bejelentse a nagy hírt. Olyan erősen szorította a terhességi tesztet,
hogy az majdnem kettétört.
– Zac, én... – kezdte halkan, és érezte, ahogy könnybe lábad a szeme, pedig
egyáltalán nem akart sírni. – El kell mondanom valamit... és kérlek, ne légy
dühös, én csak...
– Csss, semmi baj, édesem – csitította a férfi, majd csókot lehelt a
homlokára. – Sosem tudnék haragudni rád. Minden rendben van, jó?
Sidony nagy levegőt vett, és bólintott. Mélyen a vőlegénye szemébe
nézett, mosolyt erőltetett magára, és most először, végre szavakkal is
kimondta azt, amit eddig nem mert:
– Kisbabánk lesz! – Kissé bizonytalanul emelte fel a tesztet, hogy a szerelme
láthassa azt, ami megpecsételte a szavai igazát.
Zac megkövülten állt, a keze ernyedten hullt le a barátnője derekáról.
Zavartan pislogott a két piros csíkra, és próbálta felfogni az örömteli, ámde
súlyos szavakat, amik az előbb hangzottak el.
– Ez... – kezdte, de elakadt. – Ez csodálatos! – kiáltotta végül, és felkapta
Sidonyt. Nevetve forgatta meg a levegőben, majd átkarolta, magához
szorította, és bátran csókolta meg.
Sidony arcán könnyek folytak le az örömtől és a megkönnyebbüléstől.
Elernyedt Zac karjaiban, és átadta magát a pillanatnak. Hagyta, hogy a férfi
ajkai finoman tapadjanak az övére, mire ő követelőzően csókolt vissza,
megragadva az ingét, ami azonnal össze is gyűrődött az ujjai alatt. –
Kisbabánk lesz – ismételte a boldogságtól kótyagosan Zac, és felcsúsztatta az
ujjait Sidony blúza alá. Végigsimított a hasán, amin még csak alig
észrevehetően feszült meg a bőr.
– Pici még – kacagott fel a nő. – Nem hiszem, hogy éreznél valamit.
Talán pár hét múlva. De most jó volna minél előbb orvoshoz mennem.

264