Page 271 - A sírból üdvözöl

– Megtehetted volna akkor, éjjel... Félbeszakíthattad volna azt az ostoba
Játékot, de nem tetted. Te is benne voltál. Mindketten benne voltatok. –
James eközben finoman megsimogatta Sidony hasát a késével, aki erre
felnyüszített. – Érdekes dolgot találtam a konyhaasztalon – mondta, és
felmutatta a terhességi tesztet. – Hadd gratuláljak! Anya leszel, Sidony. Nem
is örülsz neki?
– Kérem – suttogta a nő csendesen, miközben lefolytak a könnyek az
arcán. – Kérem, ne bántsa őt. Ő nem tehet erről... Könyörgöm! – A kés éle
felhasította a finom ruhaanyagot. – Annyira sajnálom, higgye el! Hibát
követtünk el azon az éjszakán. – A kés belefúródott a bőrbe. – Sajnálom!
Sidony hátravetette a fejét, és felsikoltott, ám a következő pillanatban
elhallgatott, amint a szikszalag az ajkára tapadt.
Nem. Nem akart meghalni. Nem akarta, hogy így legyen vége itt és most.
Először Zacre gondolt: a szerelmére, a vőlegényére, a halott magzata apjára,
arra, akit a legjobban szeretett a világon. Felidézte az érintéseit, a mosolyát,
a hangját, a hosszú, forró éjszakáikon elcsattant csókokat és ígéreteket.
Aztán a barátaira és a szüleire gondolt; azokra, akik felnevelték őt, és mindig
mellette álltak, bármi baja is volt. Most pedig egyikük se mentheti meg őt a
haláltól... Küzdenie kell, hiszen élni akart, anya akart lenni, Zackel akart lenni!
Ahogy a halál fogalma eljutott a tudatáig, kezdett egyre jobban
kétségbeesni.
Megpróbálta kiszabadítani magát, megmenteni a kisbabáját, az apró
magzatát, de James esélyt sem adott erre. A kés lassan fúródott a gyomrába,
a vér felspriccelt, és Sidony elkerekedett szemekkel, hátravetett fejjel tűrte a
fájdalmat. Próbálta kiszabadítani a kezét a kötél alól, de az csak a húsába
vágott, és felszakította az ereit is, akárcsak a lábán. Hallotta, ahogy a ruhája
elszakad, szabaddá téve a testét, és érezte, amint a kés egy újabb pontban
fúródik a gyomrába. Anya leszel, Sidony. Nem is örülsz neki? Hallotta még
Zac hangját is, amint könyörögve ordított, de James nem kegyelmezett;
csendesen nevetve kínozta őt, aztán hirtelen a hajába markolt, és
előrerántotta a fejét.
– Anya leszel, Sidony. Nem is örülsz neki? – kérdezte. A nő szeme annyira
elködösült, hogy semmit sem látott. Érezni még mindig érzett; a teste próbált
küzdeni a halállal, az életben maradásért harcolt, de már késő volt.
Vér gyülemlett fel a szájában, a száját és a torkát mardosta, de az
ajkára ragasztott szikszalag miatt képtelen volt kiköpni. Megpróbálta

269