Page 273 - A sírból üdvözöl

reggelijét, és egy jó nagy adag vért. Egészen addig hányt, míg a száját meg
nem töltötte az epe kesernyés íze.
– Nos? Milyen érzés volt olyanná válni, aki soha nem akartál lenni, Zac?
– kérdezte egyszer csak James, de még mindig a kését élezte. – Na? Benne
voltál a Játékban, te is ugyanúgy részt vettél az unokám megölésében, mint a
drága barátnőd. Gyilkossá váltál...
– Na, és maga? – sziszegte dühtől eltorzult arccal Zac. – Maga akkor
micsoda?! Egy szörnyeteg!
– Nevezz annak, aminek csak szeretnél, de én pusztán a munkámat
végzem. Pontosabban, ha még nem jöttél volna rá, embereket ölök, ha kérik.
Azért mondom így, mert bérgyilkos szó kissé zavaró számomra.
Zac elsápadt, és a keze ökölbe szorult. A kötél kegyetlenül szakította fel
a bőrét, és vágott a finom húsba, felmetszve az ereket is.
– Bérgyilkos? Ki fizetett magának, hogy megöljön minket?!
– Ó, ez csak egy szívesség. A bosszú édes íze a fizetségem. Naya
ragaszkodott hozzá, én pedig fejet hajtottam az akarata előtt. – James most
szembefordult Zackel, és lépett egyet feléje. – Te megölted a gyerekét, én
pedig most megöllek téged. Fájdalmat a fájdalomért. Életet az életért. Ez
ilyen egyszerű. Ez így igazságos. Vagy talán nem? Biztos vagyok benne, hogy
igen.
Zac ebben a pillanatban nem látott mást, csak a feléje közeledő kést, és
felordított. Mindig is azt gondolta, a halál egy könnyű és fájdalommentes
folyamat lesz majd számára; és remélte, hogy ha odakerül, akkor álmában
hal meg, nem pedig valaki keze által vár rá a kínzó, földi pokol.
Küzdeni akart, harcolni a bőrébe fúródó pengével, meg akarta akadályozni,
hogy James lenyúzza a lábáról a bőrt, csak hogy már képtelen volt rá.
Az ő szájára is szikszalag tapadt, így hiába is próbált kiáltani, nem tudott.
Aztán Sidonyra siklott a tekintete, ahogy a feje furcsa szögben dőlt oldalra, és
ahogy a szemei fennakadtak... A szemei megteltek könnyel, ahogy újra
végignézett a szerelmén, és ebben a pillanatban csakis arra vágyott, hogy
végre véget érjen a szenvedés, és ő is Sidony és a gyermeke után mehessen
egy jobb és boldogabb világba.
Hosszú, óráknak tűnő percekkel később, amikor James végzett,
rámosolygott a művére. A földet vér, húscafatok és lenyúzott bőr egyvelege
lepte el. A megcsonkított testek még mindig szorosan a székhez voltak kötve;

271