Page 260 - A sírból üdvözöl

valószínűsége, hogy Wolf bosszúból ölt? Lehet, hogy mégis képes volt kést
fogni és használni, nem gondolja?
– Túlgondolja a dolgokat, már megbocsásson, ha ezt mondom, Naya –
csóválta meg a fejét a nyomozó. – Igen, van valószínűsége mindennek, de
ezeknek eléggé kicsi. Ismerem Wolfot, jobban is, mint kellene, és tudom,
hogy akármire képes a féltékenység, őt nem vezéreli rá arra, hogy ilyet
tegyen. Megnyúzni egy gyereket, aztán mosószeres vízbe fojtogatni az
anyját? Túl nagy ár ez a féltékenységhez képest. Itt valami sokkal
mocskosabb dolognak kell lennie.
– Sokkal mocskosabb? – vonta fel a szemöldökét Naya, és az ajkához
emelte a poharat. Figyelte, amint Paul követi a tekintetével a mozdulatot, és
a szeme elidőz még egy kicsit az ajkánál. – Mint a drog- és
fegyverkereskedelem?
– Valami ilyesmire gondoltam. Marthának talán köze lehetett ezekhez.
Hangsúlyozom; talán, hiszen nincs bizonyíték rájuk. Semmire sincs bizonyíték,
így csak találgatni tudok. Higgye el, ilyen üggyel még nem volt dolgom... –
Paul zavartan a hajába túrt. – Nincsenek nyomok, Naya. Ha voltak is, Wolf
már eltüntette őket, akárkinek is köntörfalaz.
– Na, és a hajszálak?
– Azok legalább valami kézzelfogható dolgok, nem pedig szavak, amikkel
dobálózhatunk.
– Mit tervez velük?
Paul elmosolyodott, de a mosolya messze állt a jókedvtől.
– El is felejtettem, hogy maga az adósom, és már megint járatom a szájam.
Úgy látom, semmivel sem vagyok jobb a húgomnál.
– Családi vonás lehet, ne bánja. – Ismét belekortyolt a keserű kávéba, és
Paulra függesztette a tekintetét, még mindig várva a választ az előbb feltett
kérdésére, ám annak szándékában sem állt válaszolni rá. Helyette
előrehajolt, kivette a kezéből a bögrét, és kiitta a kávéja maradékát, apró
mosolyt csalva ezzel Naya arcára. – Nem magának való a tejszín – mondta
oldalra döntött fejjel, és figyelte a nyomozó ajkán maradt fehér csíkot. Egy
pillanatra megfordult a fejében, milyen érzés lehetne lecsókolni onnan az
édes tejszínt, de addigra Paul már megtörölte a száját a kézfejével, és
visszatette a bögrét az asztalra.

258