Page 255 - A sírból üdvözöl

Naya elpirult, így sápadt arca kapott némi színt. Lepillantott a csupasz
lábaira, és megigazította a pizsamaként szolgáló elnyúlt blúzt, hogy jobban
takarja a combjait.
– Nem mondhatnám, hogy eltalálta az időzítést.
– Tisztában vagyok vele, hogy pihenésre van szüksége, de örülnék, ha
tudnánk beszélni egy keveset. – A nyomozó türelmetlenül fonta össze a
karját a mellkasán.
– Jöjjön csak be – tárta ki az ajtót a nő, és félreállt, hogy Paul
beléphessen. Ő is nyúzott volt; a szeme alatt hosszan húzódó fekete karikák
álmatlanságról árulkodtak, és a hamuszürke arcszíne jelezte, hogy nincs
éppen jókedvében. Ugyanazt a ruhát viselte, mint tegnap; sötétkék inge
gyűrötten simult széles vállaira.
Naya még így is hihetetlenül vonzónak találta, és ahogy bekísérte a
konyhába, megpróbált a lehető leghamarabb megfeledkezni a
hallucinációjában látottakról, ugyanis hiába próbálta tagadni, a hasa furcsán
szúrt. Megigazította a fekete tincseit, amik össze-vissza meredeztek, és
nekidőlt a pultnak, mialatt a férfi kihúzott egy széket, és elhelyezkedett az
asztal mellett. Feszült testtartása elárulta, hogy az, amit mondani készül,
nem éppen tartozik a kellemes dolgok közé.
– Kávét?
– Nem akar átöltözni? – Paul figyelmen kívül hagyta az előbb feltett
kérdést, és végigmustrálta Nayát. A tekintete elidőzött a meztelen lábain, és
érezte, ahogy lassan kezd felforrósodni a teste, ahogy a szembenézett a
nővel. Nem zavarta különösebben az elnyúlt, szürke blúz, ami éppen csak,
hogy takarta a fenekét, sem pedig a mély dekoltázs, ám ha normálisan akart
gondolkozni – már pedig úgy kellett neki – , akkor előnyösebbnek látta, ha
valami ép ruhában látja őt.
– Ha van egy perce. – Naya nem várt meg a választ, az emelet felé
indult, és a korlátban megkapaszkodva igyekezett nem hangosan felnyögni a
testébe hasító fájdalomtól. A hálószobájába érve sietve dobta le magáról a
pizsamaként szolgáló pólót, és magára öltötte a szokásos fekete nadrágból és
felsőből álló öltözékét.
– Így mindjárt másabb – jegyezte meg Paul, amint Naya visszatért, és
ismét nekitámaszkodott a pultnak. – Hogy érzi magát?

253