Page 250 - A sírból üdvözöl

A nagyhatalom

Paul és Naya beszélgetnek, egyre több dolog derül ki David Wolfról, miközben
betekinthetünk a múltba, pontosabban, megtudhatjuk, mi történt a Lista első
két szereplőjével.
„Fájdalmat a fájdalomért. Életet az életért. Ez ilyen egyszerű. Ez így
igazságos."

Tizenhárom nap.
Nayának tizenhárom hosszú és kínkeserves napot kellett a kórházban
rohadnia, míg az orvos úgy nem döntött – természetesen egy kis borravalóval
a zsebében – , hogy kiengedi őt.
Számára ezt a tizenhárom nap maga volt a pokol. A kórház koporsóként
ölelte át minden nap a remegő testét, és úgy takarta be, akár egy halotti
fátyol.
Naya nagyon szerette volna, ha az a halotti lepel nemcsak az elméjében
kapna helyet, hanem a valóságban is. A halál iránti vágy olyan erőssé vált
benne, mint még soha. Nem volt már ereje élni, nem akarta folytatni már az
életét, nem akart újra belekerülni a hétköznapok forgatagába, és nem akart a
fia nélkül lenni. Képtelen volt elviselni a hiányát, azt, hogy nincs többé vele, és
akárhányszor megérintette a hasát, minden emléke felvillant a balesetről, és
ismét belehasított a gyász mérhetetlen fájdalma.
Nem beszélve a temetésről, amelynek minden mozzanata úgy fájt,
mintha a húsát égették volna. Ennél pedig semmi sem volt rosszabb. A
főorvos egyáltalán nem akarta engedni, hogy kimozduljon a szobájából, de
James Narroway ezt is elintézte. Ahogy azt is, hogy a lánya hamarabb
szabaduljon a kórházból, még ha palástolta is előtte a tervét. Igaz, hiába,
hiszen Naya ismerte már őt annyira, hogy tudja, az apja mindig intézkedik
ilyen ügyben.
Kapott egy tolószéket, és az orvos csakis akkor engedte el, amikor
meggyőződött róla, hogy a betege felügyelet alatt marad egészen addig, míg
vissza nem kerül a szobájába.
Csak Naya és James voltak jelen a szertartáson, amikor a fényesre
lakkozott, kis koporsóban levő testet örök nyugalomra helyezték a föld alá. A

248