Page 248 - A sírból üdvözöl
P. 248

– Na, álljunk csak meg egy pillanatra! – sziszegte Emily. – Tíz éve nem
        láttad, nem beszéltél vele, nem hallottál róla. Mégis miért vagy ilyen biztos
        benne, hogy képes lenne ölni? Tíz év alatt volt elég ideje feldolgozni a
        fájdalmat és meggyászolni a fiát. Talán már nem is emlékszik a Játékra. Talán
        már nem érdekli a dolog. Ha be is gyógyultak a sebei, minek piszkálná fel
        őket? Naya nem hülye, de nem is okos.
             – Úgy csinálsz, mintha ismernéd...
             – Hidd el, elég volt nekem annyi idő, amennyit vele töltöttem, hogy
        valamennyire megtudjam, milyen is valójában, még ha nem is ismerem
        annyira jól, mint te. Tönkrement, Robert. Teljesen tönkrement, és ez jó dolog
        ránk nézve. Nem fog bántani. Lehet, nem is emlékszik arra a hülye Listára.
        Jobb lenne, ha végre lezárnád magadban ezt, és hagynád a fenébe. Nem éri
        meg, hogy ezen rágd magad naphosszat.
             Ismét hosszúra nyúlt kettejük közt a csend. Egy, kettő, három... A
        citromfű illata már nem érződött, a tea is kihűlt, és szinte megfagyasztotta
        Robert torkát, ahogy kortyolt egy nagyot belőle.
        – Hiba volt... Nem kellett volna azt hinnem, kézben tartod a dolgokat. Nem
        kellett volna engednem, hogy hozzá írasd Anját.
             – Most attól félsz, őt is bántani fogja? Vagy félrekezeli? Nyugodj már
        meg, Rob... Hidd el, hogy eddig minden a terv szerint halad.
             – Hogyan higgyem el, ha be sem avattál a tervedbe? Fogalmam sincs,
        mire készülsz, vagy mit akarsz tenni. Jobb lett volna, ha hagytad volna őt
        békén, nem kellett volna Anját beíratnod hozzá. Ha azt hiszed, eddig
        elfelejtette a Játékot, hát most biztos eszébe juttattad... Ráadásul mit akartál
        ezzel elérni? Hogy újra kapcsolatba kerüljünk? Hogy bef...
             – Fogd be! – csattant fel hirtelen Emily, mire Robert azonnal
        elhallgatott. – Tudom, mit csinálok. Tudom, hogyan kell csinálni, és nem
        akarom, hogy akadályozz. Bíznod kellene bennem, ahogy eddig is bíztál,
        ahogy a Játék alatt is megtetted. Elintéztem neked, nem? Megtettem, amit
        akartál, de nem látom, hogy hálás lennél ért. Mar a bűntudat, igaz? De már
        nincs mit tenni. Megtörtént, és kész. És ezután is meg fog történni, ha
        akarod, ha nem, ha hagyod, ha nem.
             – Emily...
             – És ez az egész szarság nem történt volna meg, ha te is rendesen
        elvégezted volna ott a dolgodat. Rendesen meg kellett volna fenyíts


        246
   243   244   245   246   247   248   249   250   251   252   253