Page 252 - A sírból üdvözöl

mint legutóbb, és fájni sem fájt olyan borzasztóan. A cérna kilógott ott, ahol
a varrás véget ért, mire odanyúlt, és egy mozdulattal kirántotta onnan. Ez
már fájt. Halk kiáltás szakadt ki belőle, és mormogva itatta fel a blúzával azt a
pár csepp vért, ami kifolyt a sebből.
Dühös volt, és először nem is értette, miért az, de aztán rájött, hogy
saját magára haragszik, valamint Paulra és arra az idióta nőre is, aki így ellátta
a baját.
Fájdalmas fintorba torzult az arca minden egyes pillanatban, miközben
leküzdötte magát a lépcsőn, hogy aztán a konyhába andalogva
nekitámaszkodjon a pultnak. Erős kávét főzött magának, és ezzel indította a
napját. A második pohár után már sokkal jobban érezte magát. Éberebbé
vált, és a fájdalom is alább hagyott, ez pedig valamennyire jókedvre
derítette.
Aztán hirtelen eszébe jutott a tegnapi nap, és ismét elfogta a düh. A
nyomozóval folytatott beszélgetés elevenen élt az emlékeiben, ahogy az
újabban kötött egyezség is.
Most már bánta, hogy kézfogással véglegesítették az ígéretüket. Paul túl
nagyot kért tőle, ő pedig csak most fogta fel, mekkora is a tét, amivel neki
kell szolgálnia a nyomozónak. El kell mondania mindent, amit csak tud a
Kulcsról. Talán, ha akkor eltette volna a könyvét, és nem akadt volna a férfi
kezébe, akkor mindez nem történt volna meg. Akkor nem fedte volna fel a
szándékait előtte. Már megint óvatlan volt, a fenébe is! Nem figyelt oda a
tetteire, ennek pedig meglett az eredménye. Paul most tudja, hogy a Kulcsot
keresi. Tudja az egyik legféltettebb titkát, pedig az lett volna az utolsó, amit
elmondott volna neki.
Naya régóta kereste a Kulcsot. Éveibe telt annyi információt
megszerezni, mint amennyi most a rendelkezésére állt. És most mindezt ki
kell adnia annak a férfinak, akiben alig bízott... Vagy talán semennyire sem.
Hülyébbnek gondolta Paul Coopert, de tévedett. A nyomozó ravaszabb volt,
mint hitte. Nyílt kártyákkal játszott, és nem rettent vissza semmitől sem;
főleg nem egy ilyen merész kéréstől, mint amilyen a Kulcsokról szerzett
információ. Neki kellett a Johnson-ügy, Paulnak a Kulcs, és ez így volt tiszta.
És belement, nem? Beleegyezett. Önszántából fogott kezet vele,
megpecsételve ezáltal az egyezségüket. A saját kényszere volt, hiszen akarta
azokat az információkat a gyilkosságról. Tudnia kelletta nyomokról, amiket
találtak, nem hagyhatta figyelmen kívül. Kellettek neki, és ha most

250