Page 256 - A sírból üdvözöl
P. 256

– Felettébb jól. – Hazugság volt, de megérte, hiszen így legalább
        elkerülte a többi aggodalmas kérdést. – Mi az, amiről sürgősen beszélni akar?
        Gondolom, a tegnapi nap jócskán közrejátszik a mondanivalójában.
             – Ráhibázott. Volt némi időm kideríteni egyet s mást erről az egészről.
        És a dolgok felettébb érdekesek, de egyben lehangolóak is. Ne számítson jó
        hírekre.
             – Sejtettem, hogy ezt fogja mondani – mormogta Naya, és újabb csésze
        kávét töltött magának, aztán ő is helyet foglalt az asztalnál, a nyomozóval
        szemben. – Nos?
             Paul kinyitotta a száját. Azon nyomban el akart mondani mindent, ami
        nyomasztotta. Tudom, ki tette. Tudom, ki volt az, aki ránk küldte a
        bérgyilkosokat. Pontosabban, aki rám küldte őket... És most, hogy végre
        megtudtam az igazságot, nem hagyom magam, és visszavágok
        neki. Azonban mindezt mégsem mondta ki, csak felsóhajtott, és végül ezt
        kérdezte:
        – Hallott már David Wolfról?
             Naya elgondolkodva oldalra döntötte a fejét.
        Ahogy a nyomozó kiejtette a nevet, azon nyomban kapcsolt az agya. Persze,
        hogy tudta, ki az imént említett személy. Ki ne hallott volna már róla? Ő volt
        az, akinek kilenc hónapig a kezében volt az ügy, mégsem kezdett semmit
        vele, ez pedig eléggé titokzatossá tette. Igazság szerint, ha nem beszélt volna
        róla Samanthával, nem tudott volna annyi mindent, mint most. Mondjuk, az
        is kevésnek számított, de legalább több, mint a puszta semmi, annak
        ellenére, hogy pár pletykánál ki is merült a tudása.
        Magát nagyra tartó, analfabéta nyomozó, aki folyton a főnökének nyal, és a
        pénze az, ami beszél helyette. Befűzte Harrisont, hogy megkaphassa az
        ügyet, isten tudja, miért, ha nem kezdett végül semmit se vele.
        Ám ehhez mérten Samantha elég sokat elárult David Wolfról. Legalább
        megtudta azt is, hogy ő az a titokzatos személy, akinek a nyomozás terén
        köze volt a gyilkossághoz. Wolf pedig fontosnak számított neki ebből a
        szempontból, hiszen egyre jobban érdekelte az, hogy miért tartogatta olyan
        sok ideig magánál a Johnson-ügyet.
             Kérdések kavarogtak a fejében, és úgy érezte, ezekre megkaphatja a
        válaszokat Paultól is, de csak akkor, ha megfelelő módszerrel szedi ki belőle
        az információ apró morzsáit, aztán összeilleszti őket. És azért Paulnak is néha
        eljárt a szája...

        254
   251   252   253   254   255   256   257   258   259   260   261