Page 259 - A sírból üdvözöl
P. 259
egy labirintus, amiben az ember ugyanazokat a köröket rója folyton, és
amiben legtöbbször zsákutcába jut. Nem hiszem, hogy lenne itt bármiféle
megoldás...
Naya hosszasan nézett a nyomozóra. Már-már megsajnálta, amiért ilyen
elszántan kereste a gyilkost, de nem talált célravezetőbb nyomokra. Ám ez
egyben egy kis örömmel is töltötte el, hiszen minél reményvesztettebb a
helyzet, ő annál inkább kap szabad utat, hogy Paullal lehessen, és segítsen
neki a nyomozásban.
– Miféle... nyomósabb oka lehet valakinek arra, hogy megpróbáljon eltussolni
egy ilyen ügyet?
– Nem tudom. David Wolf mindenestől egy nagy rejtély.
– Ha már nem gyilkos, lehetséges, hogy elintéztette a gyilkosságot
valakivel, nem? Lehetséges, hogy az emberei közül volt valaki, aki parancsra
nyírta ki Johnsonékat, és ha az illető rendőr, akkor lemegy a gyanúsítási listán
a valószínűsége. És...
Paul felemelte a kezét, mire Naya elhallgatott.
– Minden lehetséges dolgot felszámoltam már, Ms. Narroway. Nem kell
felsorolnia őket újból... Megpróbáltam kideríteni őket, de minduntalan
zsákutcába jutottam. David Wolf pedig gyanakszik, hogy szimatolok utána,
így alapjáraton próbál keresztbe tenni, és minden szálat elfojt. Nincs könnyű
dolgom vele, ezt már most leszögezem.
– Na, és ha egy másik nagyhatalomnak köntörfalaz, nem? Ha már a
maga szavaival akarok élni... – próbálkozott tovább Naya.
– Másik nagyhatalom? Úgy gondolja, a városban élő nagy emberek
közül van valaki, akinek segít?
– Erre mondják, hogy a pénz beszél. Ha valaki lefizeti Wolfot, megtenné
ezt, nem?
– Nem hiszem, hogy Wolf megtenne ennyi mindent pár millió fontért.
– De ha mégis? Vagy akár félelemből is teheti, nem gondolja? Lehet,
hogy valaki, akinek nagyobb a befolyása, megfenyegethette.
– Nem hinném, hogy Wolf megrettenne bárki mástól. Ő nem az a fajta,
aki megijed, általában tőle szoktak félni az emberek.
– De visszatérve a pletykákra, állítólag viszonya volt Marthával, és ha
igaz ez, meg, hogy a nő véget akart vetni ennek, akkor nem nagy a
257

