Page 257 - A sírból üdvözöl
P. 257

– Nem sokat – mondta végül, és a nyomozó szemébe nézett. – Csupán
         néhány régi pletykát tudok róla. Állítólag viszonya volt Marthával, vagy, hogy
         ő volt a gyilkos... Mindenféle butaságot hallottam róla, amik akár igazak is
         lehetnek, de ezt már nem tudhatom.
             – Szerencséje van, ha csak ennyire ismeri azt a férfit – reagálta le a
         dolgot Paul, és a jobb csuklóját kezdte dörzsölgetni. – És szerencséje is lesz,
         ha sikerül mindezek után kerülnie őt.
             – Hogy érti ezt?
             – David Wolf nem jó ember, Naya. Kerülje őt, nem ajánlom, hogy valaha
         is szóba elegyedjen vele! Ő a legalattomosabb ember, akit valaha ismertem,
         és egyben a legnagyobb ellenségem is.
             – Mivel érdemelte ki, hogy a riválisává vált?
             – Sosem volt felettébb jó a kapcsolatom vele. David Wolf az őrs egyik
         nagyhatalma. Vagy, hogy úgy mondjam, a város egyik nagy embere. Van
         befolyása, pénze és – természetesen – hatalma is az emberek felett, amit
         mindig ki is használt. Ezért is kapta meg a Johnson-ügyet. Vagy, hogy
         pontosítsak, részben ezért is. Behízelgett Mr. Harrisonnak, aki azonnal
         hallgatott a jó szóra, és a kezébe csapta az ügyet, mit sem sejtve arról, hogy
         elkövette élete legnagyobb hibáját. Wolf pedig nem kezdett semmit az
         üggyel, úgy hagyta, ahogy kapta.
             – De hát, miért? Miért kellett neki akkor az ügy, ha úgysem csinált vele
         semmit? Miért ragaszkodott hozzá ennyire?
             – Túl sok a miért, nem gondolja? – Paul fáradtan megmasszírozta az
         orrnyergét, és lopva Naya kávéjára sandított. Már megbánta, hogy nem kért.
         – Nem tudom, higgye el. Szeretnék hinni a pletykákban, hiszen azok
         szolgálnak bár valamivel. De hát a pletyka már csak pletyka marad, és nem
         lehet utánajárni ezeknek a dolgoknak.
             – Hogy érti az, hogy nem lehet? Davidnek állítólag viszonya volt
         Marthával. A nő véget akart vetni ennek, és a pasas megbosszulta ezt. Aztán
         megkapta az ügyet, és nem nyomozott... Ez így nekem felettébb gyanús, de
         elfogadhatónak tűnik.
             – Ne nézzen ostobának! – mordult fel Paul. – Azt hitte, ez nekem nem
         fordult meg a fejemben? Igen, az, gyanús, de nem tudok már utánajárni
         ennek. Nincs ahogyan. Martha halott, David Wolf pedig szóba se állna velem,
         főleg ezek után. És egyébként is, egyet biztosan tudok róla.


                                                                           255
   252   253   254   255   256   257   258   259   260   261   262