Page 253 - A sírból üdvözöl

belekezdett ebbe az egész szarba, folytatnia is kell, és nem fordulhat vissza.
Ha szart kevert, hát neki kell takarítania saját maga után. James Narroway
most nincs itt, hogy mindent elintézzen helyette úgy, mint régen. Nem. A
saját tetteiért ő a felelős, és a szavát is állnia kell. Ha úgy egyeztek a
nyomozóval, akkor neki el kell mondania mindent a Kulcsról. Ellenben, ha
hazudik, és Paul rájön erre, akkor rögtön bizalmatlanná válik a dolog, és
lőttek mindennek. Lőttek Naya gondosan kidolgozott tervének. Azt pedig már
nem hagyhatta. Nem engedhette, hogy ilyesmi megtörténjen.
Csak nem tudta, hogyan kezdjen bele. Mondja meg az okát, hogy miért
keresi azt, amit keres? Naya pont azt nem akarta, hogy a férfi úgy nézzen rá,
mint egy idiótára, aki szabad idejében egy régi legendából fennmaradt
tárgyat hajkurász egy eget rengető kívánság reményében. Vagy, ha azt nem
kapja meg, az anyagiak jócskán kárpótolnák érte, ha eladná azt, amit hosszú
évek óta keresett. Csak, hogy még közel sem járt ahhoz, hogy megtalálja a
Kulcsot. Ahhoz még túl keveset tudott róla, neki pedig sokkal több kellett.
Azzal a kevéssel pedig nem érte be annyira, mint szerette volna...
Beharapta az ajkát, de olyan erősen, hogy a következő pillanatban egy
kövér vércsepp hullott a padlóra; majd ezután a mezítelen lábfejére is jutott
egy. Utána pedig egyre több és több csepp hullott a földre, vörösre festve a
fényesre csiszolt parkettát.
Naya hátrált pár lépést, és a vércseppekre meredt. Szürke ruhájára is
jutott belőle, mire zavartan a szájához kapott. Annyira nem haraphatta meg,
hogy ennyire vérezzen.
A gyomra felkavarodott, ám mielőtt megérinthette volna sebes ajkát,
hirtelen előregörnyedt, és köpött egy adag vért a földre. A vörös folyadék
szétfolyt a földön, majd újra felgyülemlett a szájában, és lefolyt a torkán. A
nyelőcsövét égette, de olyannyira, mintha tüzet nyelt volna.
Naya sikoltani akart, de képtelen volt egy hangot is kiadni. Lerogyott a
földre, öklendezni kezdett, és egy újabb adag sűrű vért köpött a padlóra. A
hasára szorította a hányástól és vértől ragacsos kezét, és ismét
előregörnyedt. Olyan érzése volt, mintha a teste minden egyes belső szervét
ki akarta volna lökni magából.
A szája sarkából vér csepegett a földre, és elkerekedett szemekkel
bámulta a saját mocskát. A teste elszánt harcot vívott saját magával, és Naya
érezte, hogy nem bírja tovább. Előrehajolt, két kézzel beletenyerelve a vérbe,
és megpróbált nagyokat lélegezni. Csak ekkor vette észre, hogy a kiadott

251