Page 258 - A sírból üdvözöl
P. 258
– Éspedig? – Nayát egyre jobban felcsigázták ezek az információk. Úgy
érezte, hogy ennél sokkal, de sokkal több kell neki.
– David Wolf akármennyire is hatalmas ember, nem gyilkos. Ha ölni
akar, elintézteti másokkal, majd balesetként tünteti fel a dolgot. Okos ember,
de gyáva is. Nem mer késhez nyúlni, hogy a saját keze által kioltsa más ember
életét. Ha viszonya is volt Marthával, nem ő tette, ebben biztos vagyok.
– Hm, érdekes. Akkor tehát őt kizárta ilyen szempontból a gyanúsítottak
közül. Na, és ha ismeri a tettest és köntörfalaz neki?
– Erre én is gondoltam – bólintott határozottan Paul. – Ez nyomós ok lehet
arra, hogy miért próbálta eltussolni az ügyet. Azt hitte, ha hallgat róla és nem
tesz vele semmit, előbb-utóbb elfelejtődik.
– Csak, hogy tévedett.
– Pontosan. Valószínű az, hogy tudja, ki az, aki megölte Clarity és
Martha Johnsont, és megszerezte az ügyet, hogy köntörfalazzon neki, és ne
derülhessen ki a kiléte. Simán elintézte az elején, és most, hogy az enyém az
ügy, ellenem harcolt, és keresztbe tesz nekem, hogy ne haladjak a
nyomozással.
– Talán valami rokona lehet az? Testvér, esetleg unokatestvér?
– Wolf nem tartja a kapcsolatot senkivel, de úgy vélem, eléggé közel
állhat hozzá, ahhoz, hogy ekkora szívességet tegyen meg. Még a világ összes
pénze sem lenne elég, hogy valaki egy ilyen tettért kifizesse őt.
– Ó... akkor talán egy szerető? – puhatolózott tovább Naya; a hangja
óvatossá vált.
– Nem hiszem, hogy egy szerető megérne egy ennyit neki – mondta
elgondolkodva Paul. – Túl nagy ár ez, és szerintem, számára nem éri meg, és
hasznot sem húz belőle.
– Nem sokkal haladtunk előrébb.
– Úgy gondolom, nyomósabb oka kell, hogy legyen egy barát, vagy egy
szerető védelmezésénél.
– Nyomósabb a gyilkolászásnál is?
– Igen, annál is. De látja, Naya? Folyton falakba ütközöm, és nincs
semmi, ami valamennyire is közelebb vinne az igazsághoz. David Wolf egy
rejtély, és így a gyilkosság is azzá válik általa. Próbáltam kutakodni utána,
finoman puhatolóztam én is, de ügyesen mozgatja és fojtja el a szálakat,
ugyanis semmit nem tudtam meg, és előrébb sem haladtam. Olyan ez, mint
256

