Page 246 - A sírból üdvözöl

– Nem. Én nem ezt látom, és talán te sem tudod, mit csinálsz. Miért
teteted magad? Miért csinálsz úgy, mintha nem ismernéd?
Erre csak unott szemforgatás volt a válasz.
– Tudtam, hogy megint ezen a szarságon rágod magad. És hidd el, nem
tetetem magam. Tényleg nem ismerem őt olyan jól, mint kellene. Egyébként,
eddig nem is találkoztunk személyesen.
– És azt hiszed, egészen addig nem tudta, hogy én vagyok a férjed, míg
ide nem jött?
– Tényleg nem tudta – vigyorodott el Emily. – Amikor bediktáltam Anja
adatait, egy pillanatra megremegett a keze, mikor a te nevedet mondtam.
Talán véletlen egybeesésnek gondolta, nem tudom. De meglepettnek tűnt,
mikor bemutattalak, nem?
Robert erre nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét, és a padlót kezdte
fixírozni.
– Nem tudom, Em. Hiba volt ez az egész... Nem kellett volna hozzá íratnod
Anját. Ezzel csak elkezdtél valamit, amit rég le kellett volna zárni.
– Le kellett volna, de nem sikerült. Most pedig újrakezdjük. Nem értem,
miért nem jó neked soha semmi – sziszegte Emily.
– Azért, mert már így is túl messzire mentünk! – vágott vissza fojtott
hangon a férfi. – Túl messzire mentél... Én tényleg nem tudom, mi lesz ebből,
Em. Félek, hogy valami nagy hibát fogsz elkövetni. Félek, hogy... nos, az
igazat megvallva, félek tőle.
Emily erre felkacagott.
– Jó ég, Robert. Azért merészebbnek gondoltalak ennél... Sokkal bátrabban
viselkedtél a Játék alatt.
– A Játék baromság volt! A Játék egy szadista hülyeség volt, amit arra
volt jó, hogy megkínozzunk egy fiatal, terhes lányt! Ha az nem történt volna
meg, akkor... akkor most sokkal nyugodtabbak lennénk, és nem lenne az a
Lista.
– Ó, milyen jó tudni, hogy tíz év alatt volt időd megbánni a bűneidet. –
Emily hangja gúnyos volt. – Akkor nagyon is akartad. Beleegyeztél, és nem
bántad utána. Most meg, mikor mi kerülünk sorra a Listán, már bánod, igaz?
Már félsz tőle... De elárulok neked egy titkot, Robert, hátha így könnyebb lesz
neked. Naya nem James. Naya nem úgy viselkedik, mint az apja, nem fogja
befejezni a Listát, nem fog megölni minket.

244