Page 241 - A sírból üdvözöl

Szinte biztos volt benne, hogy mindez az ellenségei műve, azoké, akik nem
szívlelték sem őt, sem pedig a mocskos munkáját, ezért pedig elhatározták,
hogy végeznek az ő szeme fényével. Most azonban, hallva a tördelt
igazságot, alig hitte el, hogy ez mind tényleg igaz. Miért akartak volna Naya
barátai megölni egy terhes lányt? Miért játszadoztak vele? Ismerte Zacet és a
barátnőjét, rendesek voltak, James kedvelte is őket. Sosem feltételezett volna
ilyesmit róluk, sőt, örvendett is, hogy Naya ilyen rendes, kitartó barátokra
lelt. Ám most erre a gondolatra még dühösebb lett. - Azt akarom, hogy mondj
el mindent! Hagyd már abba a sírást, és mondd el, mit tettek veled!
Naya visszafojtotta a könnyeit, de a válla tovább rázkódott.
Megpróbálta összeszedni a gondolatait, de azok minden alkalommal
szétestek. Szinte minden második szónál csuklott egyet, de igyekezett
elmondani a Zac és Sidony által ismertetett információt. Miközben beszélt, a
szíve egyre hevesebben dobogott, mintha arra készülne, hogy felrobbanjon.
Minden idegszála kétségbeesetten kiáltozott, és az űr olyan erősen feszítette
a mellkasát, hogy szinte megfulladt a saját fájdalmába. Próbálta érthetően
összerakni és elmondani a történetet, de a nevekhez érve megtorpant egy
pillanatra, és képtelen volt folytatni.
A barátai. A legjobb barátai, akiket annyira szeretett, elárulták őt. Pedig
ő megbízott bennük, testvérekként szerette őket, és bármit megtett volna
értük, de ők kegyetlenül elárulták őt, és a halálba küldték, ahonnan alig
tudott kiszabadulni.
Csalódott bennük. Olyan mérhetetlenül nagy csalódottságot érzett, mint még
soha. Sosem hitte, hogy azokban az emberekben, akikre az életét rá merte
volna bízni, ennyire nagyot fog csalódni valaha.
Nem beszélve a vőlegényéről. Robertről, a jóképű, fiatal, megbízható
férfiről, akiért Naya mindig olyan eszeveszetten rajongott. Valósággal imádta
őt. Imádta a mozdulatait, az érintéseit, a szavait, a mosolyát, a gyönyörű, kék
szemét... mindenét. Tiszta szívéből szerette Robert Griffitset, és ez a szerelem
nem maradt viszonzatlan. Legalábbis így tűnt. Összeköltöztek, aztán Naya
teherbe esett, és ezután a férfi megkérte a kezét, azzal a szándékkal, hogy
még a baba születése előtt házasodjanak össze. Szerették egymást... ezidáig.
Ugyanis Naya most már valósággal gyűlölte őt. Az ő ötlete volt a Játék, tőle
származott minden rossz, amit most át kellett élnie. És ami a legborzasztóbb
volt, az az, hogy Robertet még csak nem is érdekelte a gyereke halála.
Elégedett volt vele, hiszen elérte mindazt, amit szeretett volna.

239