Page 236 - A sírból üdvözöl
P. 236

megteszed, amit akarsz, nem? Nem is gondolsz bele, hogy David talán
        bánthat engem is miattad... Te csak mész a saját fejed után, szarsz
        mindenkire, és azt teszed, amit csak szeretnél. Tudod, mi volt a legnagyobb
        hibáid egyike? Na, tudod?! Amikor elvetted Anne-t. Az hatalmas hiba volt,
        most pedig elköveted a következőt.
             Paul hirtelen mozdult előre, de olyannyira, hogy Samanthának ideje sem
        volt felfogni a történteket, és mire felocsúdott a döbbenetből, már pár
        lépésnyire távolabb állt, a lökés erejétől pedig az asztalnak csapódott, és a
        derekába fájdalom hasított.
             – Te maradj ki ebből! Nem tudsz semmit Anne-ról, és ne merd kiejteni a
        nevét a szádon! – sziszegte a férfi.
             – Miért ne? – emelte fel a fejét Samantha, hogy a bátyja szemébe
        nézhessen. – Mert szült neked egy gyereket, aki meghalt? Mert a válásotok
        óta egy roncshalmaz vagy? Mert azóta nem volt egy szép szavad se hozzám?
        Vedd már észre magad, mekkora egy seggfejjé váltál, Paul Cooper!
             – Neked ehhez semmi közöd! – emelte fel a hangját a nyomozó. –
        Semmi közöd a múltamhoz! Ne próbálj meg ennél is jobban feldühíteni... Ne
        próbáld meg még egyszer kimondani ezeket a szavakat, mert akkor nem állok
        jót magamért!
             – Mit fogsz csinálni? Megütsz? Bántani akarsz, csak, mert kimondtam
        annak a ribanc feleségednek a nevét? Vagy, mert megjegyzést tettem
        Sherryről?
             Samantha nem tudta, mi ez az egész. Egyszerűen nem értette, miért
        buktak ki ezek a szavak a szájából, de valahol, a lelke mélyén elégedett volt
        velük, még ha ezt nem is akarta bevallani magának. Paullal sosem beszélt a
        lányáról, vagy a tönkrement házasságáról. Sosem hozta fel ezt a témát, mert
        tudta, hogy nemcsak a bátyjának, hanem neki is fájni fognak az emlékek.
        Ráadásul sosem provokálta őt velük. Most azonban mégis megtette, és...
        tetszett neki a dolog. Bosszúból csinálta. Bosszúból azért, mert Paul évek óta
        egy roncshalmaz, mert nem volt képes túltenni magát mindezen, mert régóta
        nem beszéltek egymással testvérként. Azért, mert gyűlölte a testvérét, még
        ha nem is akarta belátni. Gyűlölte, mert olyanná vált, akit Samantha sehogy
        se tudott elfogadni, hiába is akarta. És mert az a Paul Cooper, akit ő ismert és
        szeretett, teljesen eltűnt az életéből.




        234
   231   232   233   234   235   236   237   238   239   240   241